Pusuma Mária
Benned van a világom, a kincsem.
Benned van az életem, igaz kincsem.
Fekete erdő mélyén fény virrad.
Mint a felkelő nap, oly erősen világít.
Szabadító, mondd te vagy?
Kellene ide már sok jó szándék!
Január elérkezett újra, hozta az új évet.
Nehéz ám a kezdés, sajnos, tudom.
Kismadár, szállj az óévvel szembe.
Vár téged ő már nagyon rég!
Vége van már az idejének neki.
Lángja már haloványan ég.
Vár reánk egy szép ünnep.
Úgy érzem, lelkünk erre várt.
A házak díszben, pompás fényben.
S karácsonyi dalok csendülnek fel.
Talán a szívnek lehet szavalnia.
Őszinte szavakat egy papírra írnia.
Még ha néha fájnak is a szavak,
Mert tudjuk, az igazság fájhat.
Áldásnak kapuja, nyílj ki most.
Kegyelmet, bölcsességet hozd el.
Áldásnak kapuja, nyílj meg előttem.
Engedd, hogy belépjek rajtad.
Halld meg szavam a menny rejtekében.
Mutasd meg szent fényedet.
Űzd el az árnyat, mi reánk terült.
Halld meg imáit híveidnek.
Légy hű társam hideg télben.
Légy hű társam szerelmes tavaszban.
Légy hű társam meleg nyárban.
Légy hű társam gyászos őszben.
Istenem, hitemet megkérdőjelezik.
Megvetnek engem származásomért.
Azt mondják, a cigány fohász nem jut el hozzád.
De én hiszem, hogy te hallgatod imám!
Mikor az erőd elhagyna, kulcsold imára kezedet!
Tiszta szívvel, igaz hittel kérleld Istenedet!
Gyertya lángja, mint a könnyem.
Úgy folyik kereszteden végig.
Jaj, anyukám, miért mentél el?
Miért hagytad itt lányodat?
A hazug szavak általában édesek, mint a méz.
Szépnek ígérkeznek, aztán rúttá válnak.