Pusuma Mária
Meseszép a világ.
Meseszép a rózsa.
Szeretője még sincs
Nem került a sorba.
Szabad lenne egy perc mese?
Szabad lenne, ha igaz lenne.
Ha a mesében te lennél a herceg,
S én a hercegnő, ki neked kellhet.
Nem feledem, honnan jöttem,
Kik és hogyan álltak mellettem.
Nem feledem azt a házat,
Hol gyermekként boldog voltam.
Tűzbe kovácsolták lelkem.
Mint a tűzmadár, úgy élek.
Szabad vagyok, de olykor gyenge.
Van, hogy hamvaimban élhetek.
Lázongó, forrongó igazság.
Mondd, merre jár ő?
Hol mondja szavait újra el?
Kinek ígér úgy, mint egykor nekem.
Minden hajnalomat odaadom.
Azért, hogy boldog legyél.
Csak egy percre ölelj, csókolj még!
Benned van a másik felem.
Igen, tudom, hogy minden perc számít.
Ezért is adom neked azt, aki vagyok.
Vesztedbe rohansz, a magány vár.
Ne feledd, egykor ki voltál.
Búban osztozom veled már.
Mert a boldogság tőlem is elszállt.
Jár az óra minden nap.
Járnak napok, évek.
Szépen, lassan öregszünk.
Sokan elmentek, kiket ismertünk.
Nézd, a világ milyen más lett.
Nem is láttalak már rég.
Nem is tudom, hogy mi lett.
Kivel éled a napjaid?
Szép élet, mondd, merre vagy?
Hívlak téged minden nap.
Messzire is elmennék.
Ha a boldogságra lelhetnék.
Mondd, mi rejtőzik a mosolyod mögött?
Mondd, miért nem mutatod meg magad?
Minek ez az álarc, amit felvettél?
Ismerlek és tudom, hogy ez nem te vagy.