Pusuma Mária
Ébred, mint a gonosz szeme.
Kinyílik, mint a virág.
Támad, mint egy harcos, ha kell.
Vadabb, mint egy oroszlán.
Télapó zsákjában sok-sok ajándék.
Rénszarvasszánjától az ég is virít.
Hull a hó nagy pelyhekben egész este.
Sok kis csizma az ablakban várja őtet.
Hideg, téli éjszakán kandalló lángja ég.
Hívogat a meleg s az álom is elér.
Ablakon csillog a jégvirág kinn.
S mindent hó és jég borít.
Vár épül a strandparton.
Jó, hatalmas, jól tudom.
Egy kisleány építgeti.
Szépül is az nagyon neki.
Kel már a Nap fel a hegyek alatt.
Csodás pompája majd kinyitja a szemét.
Olyan szép minden, s madarak szállnak.
A fény a tóról szétárad.
Fekete özvegy jár a falon.
Hálót szöveget, nagyon nagyot.
A hangok ijesztve hatnak rá.
De félni ideje nincs talán.
Száll az idő, ember, ne feledd el.
Nem leszel mindig kisgyermek.
A játék, a mesevilág elmerül.
S a kemény valóság előkerül.
Egy árva rózsaszál.
Kinőtt sok-sok síron.
Mécsesekben láng lobogjon.
Emléketek őrzik szeretteitek.
Nézz szét ott a messziségben.
Ott áll egy lány szurokfeketében.
Kezében egy olvasó fekete imakönyvvel.
Koporsóra borul s sírdogál éppen.
Eljött hát az este.
Csend borult a házra.
Róka koma szépen beoson a viskóba.
Látja, még van lámpafény.
Kilenc kicsi kis mackó.
Aludni ma volna jó.
Brum, brum, ezt mondják.
S mamamackót várják.
Ősszel nem nyílik más, csak a bánat.
Ősszel nem virágzik a tulipán.
Felborul a rend, s aludni tér a föld.
Lehull a fákról a sok-sok színes levél.
Visszatér az éjben, mint csillag az égen.
S lángjával éltető életet ad...