Pusuma Mária
Messze még a hajnal.
Síró lelkemnek nagy baj.
Mondd, önzőség lenne ez?
De azt kívánom, hogy virradjon.
Lesz itt bánat, lesz itt bú.
Lesz szerelem, új és új.
Ha a szíve érted dobban.
Ne feledd, hogy szeret.
Álomvilág rád vár, szívem.
Engedd hát, hogy megértsem.
Miért boldog a sok gyermek.
Ha álmodik valami szépet.
Szívtelen vagy, hidd csak el.
Ki sok szavamra nem figyel.
Nincs benned már semmi jó.
Az vagy bizony, önimádó.
Szól már az ének, dalol már a lélek.
Jön már szent karácsony.
Itt van már, emberek!
Váltsd meg világod, Uram, mert tévelyeg.
Sötét farkasok öltöttek bárány öltözetet.
Jaj annak, aki azoknak egy szavát hitte.
Mára könny és sírás lett annak élete.
Boldogító érzés, merre jársz?
Nyáron velem voltál, de elhagytál.
Fájó érzés költözött szívembe.
Olyan, mintha örökös tél lenne.
Fagyos az éjszaka.
Zord a november szava.
Búsul már sok ember.
Hideg van, hidegre kel.
Szívünkben az idő megállt.
Itt állunk, és gyertyát gyújtunk újra.
Anyám, mondd, miért fáj ez mindig?
Még most is úgy érzem, megszakad a szív.
Meseszép a világ.
Meseszép a rózsa.
Szeretője még sincs
Nem került a sorba.
Szabad lenne egy perc mese?
Szabad lenne, ha igaz lenne.
Ha a mesében te lennél a herceg,
S én a hercegnő, ki neked kellhet.
Nem feledem, honnan jöttem,
Kik és hogyan álltak mellettem.
Nem feledem azt a házat,
Hol gyermekként boldog voltam.