Pusuma Mária
Kínom hoztad el
Szállj tovább, nem érdekel.
Szállj tovább, mint madár.
Szállj égen, földön át.
Tengernek habjaira jól vigyázz.
Illatozzék néked ezer virág.
Anyák napja van ma, anyukám.
Már a Mennyben vagy, tudom.
De nem feledlek sohasem.
Messze vagyok tőled, tudom.
Akkor mégis miért fáj még?
Ha képed nézem valahol,
Szívem kiabálva szólít.
Pokolnak porait fújta a szél.
Kezeim remegtek, de szívem nem fél.
Hangos ordítás messziről.
Takarodj innen, itt nincs helyed.
Láttam, ahogyan vad tűz táncot jár,
Sikolyoktól, sírástól lett hangos a táj.
Házak, erdők lángoltak embermulasztás miatt,
S a szélvitte parázsból lett fekete pirkadat.
Egy életet kaptunk ezen a földön.
Viszont te döntöd el, hogy éled.
Lesznek bánatok, lesznek örömök.
Lesz, hogy úgy érzed, fáj és vége.
Feladhatod, újra és újra sírhatsz.
Szerethetsz szívből, és vágyakozhatsz.
Egy szál rózsaszál meséli egy síron.
Azt meséli, szomorú, ki itt nyugszik.
Fájó szívvel ment ő a Mennyországba.
Mert itt hagyta ő szeretett családját.
Piros rózsa, meséld el nekem,
Milyen az élet szerelemmel?
Milyen, ha két ember szeret?
Bár néha rózsatövistől szenved.
Meséld el, milyen a boldogság?
Illatozik-e ott virágod?
Sok kínon átvágó, fehér menyecske.
Megöregedtél, hallod, egy évecske.
Hoztál te bánatot, rettegést sokat.
Járványos időt meg kínló múltat.
Remélem, elviszed az év baját.
Szomorú könnyeket meg a haláltusád.
Azt mondják, távozz, ide nem kellesz.
Ó, tél, te vén anyóka.
Hol vagy már, merre?
Nem esik hó régóta
Sohasem időben.
Idő, mesélj nekem, kérlek!
Meséld el, ami rég érdekel!
Múló perceid fájnak-e?
Mert egy vén fa vagy te.
Halkan lép be valaki a szobába.
Kezében egy gyufát tart.
A koszorún négy lila gyertya.
Imát mond ő tiszta szívvel újra.
Jégangyal
Emlékszem, már hullott a hó.
Minden nap egyre hidegebb.
Fagyos talaj a lába alatt.
Mégis minden reggel útra kelt.
Hosszú az az idő, mely elmúlik nélküled.
Évek telnek el, de még mindig fáj a lélek.
Szavaid talán bennem maradtak.
Fényképed előveszem s nézem újra.
Már megtanultam bízni benned,
Mégis sokszor bántottál.
Bizalmamat összetörted.
Mondd, ez mire volt jó már?