Purzsás Attila

Purzsás Attila

Született: 1963. december 17.

Népszerűség: 138 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Csak nézek...

Csak nézek ki fejemből kábán
mint csapzott madár
ha megpihen kútkáván
épp oly ágról szakadt vagyok
fejemben zagyva gondolatok
kavarnak vihart éppen
fortyogó indulatok egy pohár vízben
s lassan csordultig vagyok...

Tovább...

Hajnal a vízparton

A hajnal megint a vízparton talál,
köröttem csendesen susog a nád,
s az öreg fűz,
jó pecásként lógatja vízbe ágait.

Tovább...

Magány

Csend és bánat terül a ködös tájra,
tocsogós december új havát várja.
Némaságba fúlt karácsonyi kacaj,
árva szívben megbúvó tompa moraj

Tovább...

2834

Felhőjáték

Ülök a parton, a fehér felhőket nézem,
némelyik, mint tejszínhab folyik szét az égen,
fodrozódik bele egyik a másikba,
ráfolyva a fákra, a Napra ásítva.

Tovább...

Öreg almafa

Megvénült almafa roskatag ága,
bíborszín almái húzzák halálba.
Nem kell nagy vihar, már elég egy szellő,
s végzete reccsenve oly hamar eljő.

Tovább...

Versbe írom lényed

Versbe írom, Kedves, gyönyörű lényed,
Hogy tudd, mennyire szeretlek téged,
Hogy érezd, mit én is érzek folyton,
Összes mosolyod szívem alatt hordom.

Tovább...

Szívszonett

Ott vagyok életedben réges-régen,
Szívedben minden egyes rezdülésben,
Őszülni kezdő hajtincseid között,
Múló időnk futó percei mögött.

Tovább...

Lennék, vagyok

Lennék ébredő természet, ha te lennél a napsugár,
öledben ringó csecsemő, ki az anyai csókra vár.
Lennék réten sarjadó fű, ha te éltető hűs eső,
kandallóban ropogó tűz, fázós lelked melengető.

Tovább...

Tavaszvárás

Vége lassan már a télnek,
rügyeznek az ágak,
kinyílik a sok kis virág,
élednek a vágyak.

Tovább...

Ismét együtt horgásztunk

Ülök a parton, horgászbotom előttem pihen,
emléked mellém telepszik, észrevétlen, csendesen...
Ismét együtt, s mintha látnám bot felé nyúló kezed,
de a te kapásjelződ már égi vizeken rezeg.

Tovább...

Közeleg a tél

Deres ágak közt metsző szél tekergőz,
Elsárgult levelet könnyezik az ősz.
Bús reggelek jeges ölelése vár,
Megfagyott rügyekbe némult a nyár.

Tovább...

Sorstalan

Kopott cipőben lépdel a magány
sötét sikátorok rejtekén,
koszos szatyrokba csomagolt élet,
újságpapírba rejtett remény...

Tovább...

Vakvágányok...

Kopott síneken zakatolok szüntelen,
minden állomásnál elfog a félelem.
Érzem, kifut a peron lábaim alól...
Elhagyott álmaim nem érhetem utol.

Tovább...

Hajnali ébredés

Már derengett a hajnal, űzte az éjszakát,
Holdanyó ébresztgette álmából Nap fiát.

Tovább...

Fonál

Szerelmünk fonala gombolyodik egyre,
a múló idő már erőssé cserzette...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom