Portik Erika
?coin duobus utrimque?
Levél sem rezzen,
izzadva hallgat a táj,
s a békés horizont falán
- Afrodiziákum -
a sokszavú poszáta
fényesen csengő,
tiszta hangra vár.
Vajon mosolyogsz most?
Vagy haragod Istentől származó?!
Mert eszközünk, hogy maradj,
Tusád alatt megvolt...
Tápláló anya
Mikor úgy érzed: "vége",
Megtettél mindent,
Csak menned kell az úton,
Menned tovább,
Dolgod már "semmi",
Festményed nézed,
Kopott az ecset,
De tetszik, mit látsz...
"Oregancián" innen és túl...
Megírnám az Élet Versét,
Mit írni még nem mertek,
S oly betűkkel tenném mindezt,
Melyek eztán születnek...
Szólanék
Én pár szót most
Az emberekről, a reggelente
Rajtam ugráló gyerekről. A rab,
Füleimbe szivárgó zenéről,
Mi
Lombomról
Regél, a "hol van már" zöldről...
...léted a létben
lebegve táncol,
fényét ontja
e csengőzsinór,
érzed, hogy érted
esengve lángol...
Ha már ott vagy, hogy nem félsz, életszagod lesz.
Ha életszagod van, másnak az büdös lesz.
A minap
már más ésszel
elgondolkodám...
Miért megy oly büszkén
és szökdécselve tán
Pestnek szűk utcáján
egy kifakult kabát?
A parkett Fehér Angyalainak... (Nagytarcsai Csillagszemek)
Egy balettosnak táncból van a lelke,
A zenészek árja lakik benne,
Táncos lába szegényt gazdagítja,
A szomorút örömtáncra hívja.
Búcsú az Óvónénitől
Emlegetik nekünk sokat: "most már nagyok lettetek",
S hívogat az iskolapad, még nem tudjuk, mit jelent.
azaz: Máthé Anna pitymallatkori, egyben utolsó imája az Úrhoz, mi korának hajnalán ekképp szállott alá... örökségül e világra...
Háborog a lelkem,
Édes Atyám-Uram!
Mert élek, s éltemben
Bánattá lett utam.
..."egy almási ablak" szeméből...
Lopott ménes, hét határon
Nagymáltól ahajré
Tatár rombolt, meg nem állott
Ina: Csala-majré.
Maradó?
A kapkodás, s a roham
Ott lógott a falon
Élni támadt hozam:
"Itt a várt alkalom!"...
Gyermeki szíve
A Holdat átkarolta,
Éj vetette ágyán
Csillag-takarója
Csendről árulkodott
Újvilág valóban...