Poór Edit
Az Úr aranyszálat adott
A magyar nép kezeibe,
S megtartja a maradékot
Bizonyságba vezetve.
Felkelő Nap korongja
Megpihen pillanatra,
Ég alján fényét ontja,
S ő a reggel lámpása.
Közeleg az Anyák napja,
Emlékeimben kutatva
Talán nem mondtam elégszer,
Ám szeretetem átölel,
Lelkemben őrizlek, Anya.
A lemenő Nap fénye
Már érett és bölcsebb lesz.
Nem süt olyan tüzesen,
Csak lágyan és csendesen.
Valóságnak hitt létben
Csak egy színpad az élet.
Úgy forog körbe-körbe,
Mint színházban a díszlet.
Jézus Urunk megszületett,
Így kaptak lelkek kegyelmet,
Lehozta szeretet törvényét,
Értünk vállalta nehéz életét.
A Messiás, megváltó isteni
Szeretet ünnepe a húsvét,
Végtelen szeretetből alámerült,
Feláldozta önmagát érettünk.
Ébredjetek, ébredjetek!
Tart a kegyelem ideje,
Még földi életetekben
Lelketeket mentsétek meg.
Az életünk e Földön
Útvesztő labirintus.
Jobbra-balra tévelygünk,
A kiutat keressük.
Jézus útközben betért egy faluba,
Márta nevű asszony házába.
Mária, a testvére leült
Az Úr lábához, és hallgatta.
Az idő kereke forog,
S az évnek homokóráján
Gyorsan peregnek a napok,
Ám megáll egy pillanatra,
Mert itt a születésnapod.
Élt egyszer egy Jób nevű ember,
Egyenes és feddhetetlen.
Hét fia, három lánya született,
Voltak állatai ezer számra.
Élt egyszer egy próféta, Jónás,
Neki az Úr megparancsolta,
Menjen Ninive városába,
Figyelmeztesse a népet.