Poócza Géza
Elmentek már a szép menyasszonyok
Mind
Elmentek már a menyasszonyok
Csak
Pártában maradt
Árva
Fehér leányok
Fonják sírjainkra...
Lábunknál halkan csobogott tó,
És a túlpart fényei, tűzcsíkokat húztak
A néma vízen,
Mikor egy darab felpuffadt,
Ázott kenyeret sodortak a hullámok a parthoz.
Irdatlan hold dereng
A fák fején
Szipákolnak a náthás lefolyók,
S botjaik végén acélhurokkal
Sintérebek
Járnak,
Mert a ködben
Egy halott elveszett.
Ha egyszer végleg eltemetnéd
Közös álmaink rád jutó felét,
Kérlek,
Időben értesíts,
Hogy megáshassam majd a sírt.