Pődör György

Pődör György

Született: 1948. szeptember 24.

Népszerűség: 843 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Emlékeim farsangi bálján

A már romos kastélyból hirtelen
felfénylik a hatalmas díszterem.
Cifra ruhában ott látom magam
csillárok alatt, elállva szavam.

Tovább...

A nevető bölcs

Sokat ártanak a balgának az őt dicsérők (Démokritosz)

Száz szószátyár papagájnál többet ér
egy fészek-hű tollas-borzas kis veréb.
Nem szobatiszta, szutykos tőle a cserép,
ha kell, a jég hátán vidáman megél.

Tovább...

Újévi szonett

Elröppent már minden fényes petárda,
alszik a dőlt pohár, az év lezárva.
Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg,
csillagok az égen, ezernyi kis szeg.

Tovább...

Szilveszteri imaféle

Eljön az óra, a perc, a pillanat,
amott a remény, a rossz meg itt marad.
Feledve mint tavalyt, már int az idén
fényes szerencse - csillagok egyikén.

Tovább...

Szentestén

Szeretet-ünnep karácsony,
hópihe táncol kabáton.
Szívet és lelket átitat
a szokatlan-szép áhítat.

Tovább...

Határtalanba gyökerezik

"Senki nem tud bizonyost, hisz mindent elfed a látszat" (Xenophanesz)

Nem tudom, a mindenarcú Istennek
milyen lehet a nekünk szánt mosolya,
sem azt, mi az oka oly sok mindennek,
hogy amott palota jut, itt pocsolya.

Tovább...

Régészet

A múlt békésen szendereg.
Elfödött házak, szent terek.

Tovább...

Ránk kövült idő

Néha harang szól, máskor ócska vekker.
Napra múlik nap. Minden csak úgy marad:
a magány meddőjén ostrea darab,
héjában ott búg még az ősi tenger.

Tovább...

Ballada a fájó semmiről

Kutya körben farkát kergeti.
Ez a `Nesze semmi, fogd azt jól`!
Korai fény látni engedi,
kik is tápászkodnak rongy alól.

Tovább...

A hit nagykövetei

Amikor fénnyel megnyílik
az apostol-köntösű ég,
eljut a legmélyebb sírig,
s véget ér a keserűség.

Tovább...

Novemberi sanzon

Hideg a világ,
nincsen már virág
kint a mezőn.
Vad télről mesél
a fagyverte szél
a háztetőn.

Tovább...

A reggel misztériuma

Még hunyorog a reggel félig vakon,
a fák fölött hideg a napsugár.
Hamis aranyat szór a nagy kufár,
és ezüst-hártya feszül az ablakon.

Tovább...

Ősz végi perspektíva

A háztetők még pirosban égnek,
az Írottkőn sejlik a tél hava.
A hulló levélben ott a Végleg,
rozsdásra vált színt élete java.

Tovább...

Amikor a lélek hazatér

Valami szemerkél: könnycsepp vagy eső,
a Van siratja a Voltat,
Égre néz a Lent, tekintete örök:
két évszám közt a holtad.

Tovább...

Ballada a katonáról

örök rekviem

A katona ment az idők századában,
előtte és mögötte csak háború.
Már nem számolta, hol, kik és hányan,
de látta remény arcán a derű már ború.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ