Pődör György

Pődör György

Született: 1948. szeptember 24.

Népszerűség: 787 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csalóka létigék

"Ne a vak szem és a hangokat visszhangzó fül, hanem az ész segítségével próbálkozzatok." (Parmenidész)

Ész szabad működése a gondolat,
tudat kell hozzá, nem csak puszta lét.
A nyelv beszédbe rejti a dolgokat,
főleg, ha mondandón nagy úr a tét.

Tovább...

A mosoly titka

A múlt feledten szendereg,
akár az antik mesterek,
az ég ősi aranykeret,
látni a hajdanvolt teret.

Tovább...

Profán kérdés a nyári égbolttól

A csupa-fény égboltkék délután
patak tükréből még visszaragyog.
Reményt fűznek a fűzágak zugán
kis szentjánosbogárka-angyalok.

Tovább...

Hamuvá égett kérdés

Protagórász: Homo mensura, azaz "Minden dolog mértéke az ember

- Nem tudom, léteznek-e istenek,
s hogy Egyetlenként Te vagy az igaz,
de ha már kételyeim sincsenek,
minek nekem az ebben vélt vigasz?

Tovább...

Nyárcsalogató

Gálic-kék messzeség,
hol az a régi nyár?
Virágzó gesztenyék,
adjátok vissza már!

Tovább...

Írástudat

Más odaföntről az kis idelent,
ha termiket játszik felhő-szeszély.
Néha meg-megcibál, mint idegent,
s megsért a drótozott hazaszegély.

Tovább...

Szétmosott írásjelek

Múltba zárva jövőt vesztve
Fel-le ejtőn hullám-lejtőn
Hínártól húzva eresztve
Mélység rángat sorsot feddőn

Tovább...

Májusi hangulat

Az éj titkait elrejti
két lámpa közt a fényszünet.
Ki égre néz, azt megejti
a májusi csillagszüret.

Tovább...

Anyám napja

Anyák napja - anyám nélkül,
csak emléke menedékül.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
Ott van ő már nagyon régen,
fenn az égen. Fenn az égen.

Tovább...

Csendélet az Agorán

Lassan már növesztik kerek fejüket
a mindig naprakész napraforgók.
Lapul a ma, mint penész a hordón,
és kitömött ölyv a csönd, vak meg süket.

Tovább...

10092

Az utolsó menyasszony

Emlékkép a nyolcvanas évekből

Ma a mán meg a jövőn, máskor máson
töpreng az ember, ha vidám vagy komor.
Emlék is csak rongyosra kopott vászon,
akár a sokszor vasalt ruhafodor.

Tovább...

110111

Húsvéti emlékek

Néha elém borul a gyermekkorom:
kis templomunk, mellette a golgota.
Falakon az ájtatos gyertyakorom,
harangcsend - amíg Rómában volt oda.

Tovább...

A vers varázsa

Költészet Napjára - 2017

Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.

Tovább...

Tavaszi absztrakt

Mintha csak tárgyát vonszolná az árnyék,
élednek múlt telébe dermedt dolgok.
Rozsdáit vedli az ásó és boldog,
megkopott nyelén már fénylik a szándék.

Tovább...

Heliotrop

A mágikus vérkő

Epekedő színe elárult nimfa,
feláldozza a benne élő szüzet,
ki bűnét szánja égből kitaszítva,
virágként belőle lopja a tüzet.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ