Pődör György
Az idő kegyetlen hűség,
egyetlen minden pillanat.
Sok-sok véletlenszerűség
determináltból kiragad.
Hol földet ér az ég,
szél zúg meg az ének,
s csodára vártak rég
apostoli vének.
"Nem egyforma lelket féltünk" (Arisztipposz)
Néha a legbölcsebb is nagyot téved,
ha válaszolni kell, mi is az élet.
Lehet akár egy kis pillangó röpte,
ha rátalál az igazi örömre.
A Szombathely-Rum vasútvonal bezárására emlékezve
Az ég ma is oly kökénykék,
s a felhők majszos kis köténykék,
Rég itt futottak el sínek.
Nincs-vonat fütyül senkinek.
Egy kiállítás képei alá
Felhők között fénymandala.
Rajzolgat az ég angyala.
Alant a fönti csak árnyék,
ott a kékre szinte ráég.
Tudom, jó lenne sírnom, jól is esne,
mikor rám telepszik a léha este.
Ahogy elmúlik a sok közül egy nap,
mint száradt kóró, áll mögém a tegnap.
Elballagott diákjaimnak
Az emlékezésben elrepült madár
csöndjébe fagytak mára az iskolák.
Néha villan egy kép: osztály vagy tanár,
s törött vonalzó keresi kiskorát.
Nagy voltál még egykor nekem,
már csak visszafelé növök.
Annyi emlék bennem remeg,
veled ott maradt az örök.
A tavasz hatalma
koronát tesz fákra,
virágzó vadalma
kelyhét nyitja tágra.
Költészet Napjára
Vers! Legyél pontos, tiszta, ne szóboglya,
átgondolt, és ne egy pillanat foglya!
Gyújtson szavad, ha kell, égjél, mint máglya,
fagyban másokat is lobbantsál lángra!
Más ez a szellő, és szebb ez a fény,
mert nap mosolyog a fák tetején.
Mint a hinta, inganak az ágak,
és kint a tavasz illata árad.
in memoriam K. J.
Szellem-galaxissá foszlott emlékek
sejlenek, hol a végtelen már sötét.
Feledve rosszat, keresve egy szépet,
csillagok csillognak, mint gyémánt-sörét.
A szépen hangzó rigófüttyről
Hallgatod, hogy dalol a madár,
a szíved szorul, tüdőd tágul,
dúdolnád te is: - szép a határ!
De minden virág égre bámul,
a Nap naphosszat reményt árul.
Mára játékká váltak a csillagok.
Semmi zodiákus, oda a pátosz!
Nem kell elavult, ostoba fárosz,
nincsenek érzelmek s ósdi illatok.
Nőnapi szonett
Múlik az élet, a boldogság örök,
és nem biztos, hogy fordítva volna jó!
Vigyázz a tűzre, míg ég a kandalló,
különben nincsen láng, és csak füstölög.