Pődör György

Pődör György

Született: 1948. szeptember 24.

Népszerűség: 1072 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Horizont titka

Ahol az út véget érne,
a láthatónak kevese!
Rácsokat húz a képbe
a fák függőlegese.

Tovább...

Időtlen világ

Talán túl van, talán ideát,
honnét apám, anyám idelát:
az ígért menny, benne angyalok,
hol boldogan szólnak dallamok.

Tovább...

November elé

A rétek ma még zöld köpenyben,
s galambpár krúgat önfeledten.
Bólogat a vénhedt nyárfasor,
ágaik nyögnek, ha száll a por.

Tovább...

Vakformázás

Nagyon te se áltasd magad,
bárkiből lehet már gipszjakab.
Elég csak egy példabeszéd,
s félsz, mint kinek veszik eszét.

Tovább...

Becsületszonett

Érezted már, hogy néha lakhatatlan
élted, s lassan eltűnik a délibáb?
Furcsa ez a hangulat. Lélek-katlan.
Fáj, mint nagy csatákban vesztett régi láb.

Tovább...

A bennünk rejtőzködő stációk

A hatodik

Útjelzőtábla az elfordult tekintet.
Az arcokon ott a hazugságok pora.
Ma a market olcsóbban adja az inget.
Ez a szemekbe nyomott forsale-k kora.

Tovább...

Áradások kora

Kiöntött a semmi, mindent sodor.
Már az egét nyaldossa szó-fodor.
Elállt a napsugár lélegzete:
miért van, ami nem létezhetne?

Tovább...

Kis őszi dal

Barnára zöld és pirosra kék,
szömörcés parton kökény az ég.
A simuló fű puha bársony,
vad nyarát pihegi a páskom

Tovább...

Virágprédikáció

Egy hegy csúcsán sem ér véget a világ,
az ég lélekre nyíló lótuszvirág.

Tovább...

A normális balladája

Lehettem volna nagy vagabund,
netán önsajnáló vigéc,
kinek nézése, bár magaunt,
kérésre másokról ítész,
nyelvét jól forgató vitéz,
ki, ha kell, készen áll, és jókor.

Tovább...

Telkibányai szonett

Szép Ilonka sírjánál

Nézd, mennyi játék van minden estben!
A felszálló köd tejszínű opál,
míg kutat a szem a néma lesben,
fák közét átszövi ezüstfonál.

Tovább...

Négyszirmú rózsa

Kinyílni még, mint lányka ment...

Tovább...

A siker csapdái

Uzzíjjá

Ahol már gőgössé tesz erő,
elbizakodottá hatalom,
hamiskás kegyesség jön elő,
s borotvaél lesz az alkalom.

Tovább...

Szél sodorta, régi dal

Pipacs pirosával
lobbant el a nyár,
vágyak hamujában
keresgetni kár.

Tovább...

Tűnődés

Hová is tűnnek a rigódalok?

A ma még keresgeti a tegnapot,
de rázuhan az est, s a harmatos reggel
törli lassan, amit az éj meghagyott:
A tegnap nő. A holnap csökken eggyel.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom