Pődör György
"Ki rettegést kelt másokban, maga is örök rettegésben él" Claudius Claudiánus
Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík - reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.
Sok most a felhő,
szél gyakran megnő,
hol is az a régi nyár?
Ág törik félbe,
gyümölcse érne,
fonnyadtan nem kérik már!
Minden értékedet magadban hordjad! (Biasz-görög filozófus)
Kiszínezett, apró papírvirágok
az összekacsintó metaforák.
Vázák is hazudnak egy nagy csodát,
lakkok vonnak be minden kis világot
A fogalmak itt maguktól élnek.
Hizlalják vélt-valós relációk,
vagy nekifeszülnek földnek, égnek,
mint keresztutakon a stációk.
Ízes a tavasz, már nem az a fruska.
Fehérlik a nyár előtti állapot:
fürtökben lóg az illatos pampucska.
Tövisekhez illat ad varázslatot.
Üzennek a térítők és sarkkörök,
mérsékelt égövben a nyár nem örök.
Ott fönn magasról hazudik a zenit,
és Munch Sikolyába rejti a zsenit.
Vad sziklákon is nőhet orchidea.
S nem mindegyik hősnek erős a karja.
Ki szépet akar, a jót is akarja,
de hitvány dologból nem lesz idea.
Vivaldi
Nyári melegben
szellő sem rebben,
nyögve bújna, ha tudna.
Fák lombja bágyad,
hajnali vágyat
feledve csak aludna.
A világot nem úgy látjuk, ahogy van, hanem úgy, ahogy mi vagyunk. (Epiktétosz)
Akit nem köt semmi kényszer, az szabad,
de játszani kell, az élet egy szerep.
Rövid vagy hosszú, mindegy, csak szalad,
a Tiéd csupán egy rád bízott szelet.
A mosolyban ott az eredet,
és persze maga a lélek,
de szülőanyja a szeretet,
mely nélkül megfakul az élet.
A kristályok lassan, de egyre nőnek,
nagy jelzése ez a múló időnek.
Szigorú rácsok közt őrzik titkukat,
elme csak sejt, de hiába is kutat.
Egy verssel majd elmondhatod,
milyen rút vagy szép a világ,
ha szelet is szemből kapod,
s reményed gödréből kilát.
"Amikor a végtelenből végtelent kivonunk, bármi megtörténhet" (Stephen Hawking)
Tükörvilágból üzen másik égen,
hogy ne keressük a fényes lap mögött.
A négy dimenzióból már kilépett,
s a fogyhatatlan Reménybe ütközött.
"Aki a pénzt szereti, jó ember nem lehet" (Antiszthenész)
Az Agorán a többségnek semmi nincs,
könnyen okol, elhisz, hőzöng vagy legyint.
Bölcs arcán mosoly, homlokán némi tincs,
jobbra, balra s fel, Zeuszára tekint.
Ballada a kendőbe kötött szabadságról
Petőfire emlékezve
Aki szabad, az állhat talpra,
ha földre is lökte kényszer,
bátran nézve a gőgös napra,
nem vakítja pénz, meg ékszer.