Pődör György

Pődör György

Született: 1948. szeptember 24.

Népszerűség: 801 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kis mókusát bedobja

még tart a hajnal megkísértése
egymásra rakott tányérok a napok
kávéillatra nyílik a szem rése
a légy száján még vacsora ragyog

Tovább...

A Semmi mágiája

Leukipposz, az ókori görög

Fényévektől a kis földi méterig,
ahol a lét csupán kopott gönc, kabát,
érezni igazán mégis létezik:
amikor a nincs kitölti önmagát.

Tovább...

A múló nyár szonettje

Az útszéli fák szétnyílott legyezők.
Tárgya mögött az árnyék csak andalog.
Pórázukon szárnyalnak a lepedők,
mint a lelkükben átmosott angyalok.

Tovább...

Elhagyatottság

Árnyát veszíti el a szék,
a sötét mindent körbefon.

Tovább...

Anno Domini

Kérded: ünnepelni minek,
kit is érdekel már Milek?
Nyomaként nincs már kő se itt,
e kor felejti hőseit!

Tovább...

Amikor a hüvelykujj is fellázad

Ne rakj fát a bűnös parazsára" (Sirák 8.10.)

Egyszer megváltás lesz minden gyalázat,
s ripacskodó papagáj a keselyű.
Hiábavaló ott a vak alázat,
hol édesnek hazudod, mi keserű.

Tovább...

Kis esti pantum

Mennyi játék van az estben,
az ég áttetsző mézopál.
Fűz áll a pataknál lesben,
egy sellő pikkelypénzt dobál.

Tovább...

Csalóka létigék

"Ne a vak szem és a hangokat visszhangzó fül, hanem az ész segítségével próbálkozzatok." (Parmenidész)

Ész szabad működése a gondolat,
tudat kell hozzá, nem csak puszta lét.
A nyelv beszédbe rejti a dolgokat,
főleg, ha mondandón nagy úr a tét.

Tovább...

A mosoly titka

A múlt feledten szendereg,
akár az antik mesterek,
az ég ősi aranykeret,
látni a hajdanvolt teret.

Tovább...

Profán kérdés a nyári égbolttól

A csupa-fény égboltkék délután
patak tükréből még visszaragyog.
Reményt fűznek a fűzágak zugán
kis szentjánosbogárka-angyalok.

Tovább...

Hamuvá égett kérdés

Protagórász: Homo mensura, azaz "Minden dolog mértéke az ember

- Nem tudom, léteznek-e istenek,
s hogy Egyetlenként Te vagy az igaz,
de ha már kételyeim sincsenek,
minek nekem az ebben vélt vigasz?

Tovább...

Nyárcsalogató

Gálic-kék messzeség,
hol az a régi nyár?
Virágzó gesztenyék,
adjátok vissza már!

Tovább...

Írástudat

Más odaföntről az kis idelent,
ha termiket játszik felhő-szeszély.
Néha meg-megcibál, mint idegent,
s megsért a drótozott hazaszegély.

Tovább...

Szétmosott írásjelek

Múltba zárva jövőt vesztve
Fel-le ejtőn hullám-lejtőn
Hínártól húzva eresztve
Mélység rángat sorsot feddőn

Tovább...

Májusi hangulat

Az éj titkait elrejti
két lámpa közt a fényszünet.
Ki égre néz, azt megejti
a májusi csillagszüret.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ