Pődör György

Pődör György

Született: 1948. szeptember 24.

Népszerűség: 830 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Novemberi sanzon

Hideg a világ,
nincsen már virág
kint a mezőn.
Vad télről mesél
a fagyverte szél
a háztetőn.

Tovább...

A reggel misztériuma

Még hunyorog a reggel félig vakon,
a fák fölött hideg a napsugár.
Hamis aranyat szór a nagy kufár,
és ezüst-hártya feszül az ablakon.

Tovább...

Ősz végi perspektíva

A háztetők még pirosban égnek,
az Írottkőn sejlik a tél hava.
A hulló levélben ott a Végleg,
rozsdásra vált színt élete java.

Tovább...

Amikor a lélek hazatér

Valami szemerkél: könnycsepp vagy eső,
a Van siratja a Voltat,
Égre néz a Lent, tekintete örök:
két évszám közt a holtad.

Tovább...

Ballada a katonáról

örök rekviem

A katona ment az idők századában,
előtte és mögötte csak háború.
Már nem számolta, hol, kik és hányan,
de látta remény arcán a derű már ború.

Tovább...

Emlékirat egy amforából

"Semmi nem történik vaktában" (Leukipposz)

A kételkedés csak kor - s nem kórtünet,
sok bölcset nevelt ki ezzel az ókor.
Fórumon fals vita folyt, meg a jó bor.
Mi ki voltunk? Két semmi közt a szünet!

Tovább...

Őszi hajnal

Hulló falevél
pirul, ha mesél
tavaszról, nyárról
az őszi sárból.

Tovább...

Teremtés

Kezdetnek ott a nagy Gondolat maga:
a miből, miért, hogyan és mekkorát?
Vita itt nincs! A Semminek nincs szava,
és a Lesz úgysem éli majd túl korát!

Tovább...

Esti pillanat

A hegyen túl még semmi jel,
nem is látni, ki megfigyel,
majd értelmet nyer a bárhol,
mikor elúszik a távol.

Tovább...

Az ötödik lovas sziluettje

Az apokalipszis elmaradt-vers a múltból

Majd feltöretnek festett galaxisok,
szavak íja a reményt veszi célba,
s kivonul győzedelmesen a céda,
mellen a tegnapi érem ma piszok.

Tovább...

Őszi est

Az ég csupa festék,
felhő füstölög.
Belengik az estét
az ezüst ködök.

Tovább...

Kis mókusát bedobja

még tart a hajnal megkísértése
egymásra rakott tányérok a napok
kávéillatra nyílik a szem rése
a légy száján még vacsora ragyog

Tovább...

A Semmi mágiája

Leukipposz, az ókori görög

Fényévektől a kis földi méterig,
ahol a lét csupán kopott gönc, kabát,
érezni igazán mégis létezik:
amikor a nincs kitölti önmagát.

Tovább...

A múló nyár szonettje

Az útszéli fák szétnyílott legyezők.
Tárgya mögött az árnyék csak andalog.
Pórázukon szárnyalnak a lepedők,
mint a lelkükben átmosott angyalok.

Tovább...

Elhagyatottság

Árnyát veszíti el a szék,
a sötét mindent körbefon.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ