Pisch Ferenc
Aki szívét osztja szét,
Benne lakik a szeretet,
Boldoggá tenni másokat
Örömet szerez az embernek.
Úszunk a szerelem tengerén,
A csónakban mi ketten, te meg én,
A szerelem szárnyra kel velünk
Jöjj, kedvesem, ölelj és evezzünk.
Szerelmem
Nyílt nékem
Egy szépséges virág,
Úgy hívják, hogy
Ibolya,
Szépségégével
Megbabonáz,
S nagyon finom
Az illata.
Vállaljuk fel önmagunkat,
S ne akarjunk mások lenni,
Boldogok csak akkor leszünk,
Ha szívünk is tud szeretni.
Gyűrűfűn
A boldogság szigetén
Pihent meg a lelkem,
Megnyugodva a környezetben
Pihentettem testem.
Elveszett bennem valami,
Azóta nem találom helyem,
Szívem is nyugtalan és sivár,
Boldogtalan lett lelkem.
Sodródom az élettel,
Nem tudom, merre visz utam,
Tele vagyok kétségekkel,
El akarom felejteni a múltam.
Ahogy jöttem a világba,
Úgy megyek majd el,
Okot ne keressen senki,
Hogy miért mentem el.
Úgy szeretnék boldog lenni!
Veled lenni s megpihenni,
Nap fényében megfürödni,
Egész nap csak veled lenni.
Legszebb és utolsó emlék apámról
Egy őszi reggel
arra kért apám,
hogy borotváljam meg,
és vágjam le a haját.
Elindultam az úton,
múltam magam
mögött hagyom,
nem nézek többé vissza,
a boldogságot keresem
utamon.
Kedves hölgyek,
asszonyok és lányok,
a világ tőletek oly szép,
mert elhoztátok nekünk
a szerelmet s boldogságot.
Céllal születtem e világra,
Lelkem nem lehet kalitkába zárni,
Az igazságért mindig kiállok,
Nem tántoríthat el senki.