Pisch Ferenc
A világ láncszemei
Mi magunk vagyunk,
Emberek!
Amiben összeköt minket
Egyenként a szeretet.
A szerelem megszépít,
Újra fiatal lesz a lelked,
Arcodon is látszani fog,
Hogy szerelmes lett a szíved.
Magány
Lelkem néha
Magányos és sivár,
Boldogságra vágyik,
És nem magányra vár.
Néha a béke
Szigetére vágyom,
Ahol boldog lehetek,
S nyugalmam
Megtalálom.
Sötétbe burkolózott az éjszaka,
Paplanjával betakarta az eget,
Elcsendesedett már a világ,
És én csak kedvesemre gondolok,
Hogy milyen jó lenne most vele.
Az első szerelem
Újra megérintette
Szívemet,
Érzem és tudom...
Óévi mulatság van,
Utcán a sok ember
Önfeledten mulatozva,
Elbúcsúzik a december.
Igaz szerelem
Kelj fel, szépséges nap,
Ébreszd fel Júliám,
Hadd ragyogjon arca,
S nézzen fel énreám.
Mint a Nap és a csillagok,
Úgy ragyogsz most nékem,
Arcodra ül a boldogság,
Öröm látni téged.
A szerelem megérintette szívemet
Igaz szerelem
A szerelem megérintette
Szívemet,
Én is szeretném megérinteni
A tiédet.
Igaz szerelem
Drága Júliám!
Szívemnek
Egyetlen virága,
Te vagy életem értelme,
És testemnek bársonya.
Igaz szerelem
Arcod édes ragyogása
Boldoggá tesz engemet,
Elmulasztja bánatomat,
Mikor meglátlak tégedet.
Megemlékezés
Temetőben sok kis mécses,
Minek fényük oly beszédes.
A szívekben sok a bánat,
Ami soha el nem múlhat.
igaz szerelem
Boldog veled minden perc,
Amit veled tölthetek,
És boldog az én lelkem,
Hogy itt lehet veled.