Pisch Ferenc
Hiány
Nem tudlak én elengedni,
Mert most is érzem lelkedet,
Nem foglak én elfeledni,
Mert te gyógyítottad meg szívemet.
Megváltozott az életem,
S ettől boldog lett a lelkem,
Mellettem van a kedvesem,
Akit nagyon szeretek.
Lelki szemeimmel nézem a világot,
És nem tetszik, amit benne látok.
Az irigység és a kapzsiság lett az úr,
Számtalan sok család széthull.
Nem tud úgy szeretni senki,
Ahogy te szerettél engem,
Szívem azóta szörnyen szenved,
Mert bánatos a lelkem.
A boldogságom elfújta a szél,
Elillant, mint az őszi falevél.
Lelkem, mint az elszáradt fa,
Oly keserű és boldogtalan.
Elmúlás
Van egy út, ami a végtelenbe vezet,
Ahonnan még soha nem tértek vissza,
Mert nem lehet.
Ég a mécses a temetőkben azokért,
Akik nem lehetnek mivelünk,
A síroknál állva imádkozunk
És nélkülük mi szenvedünk.
Van nékem egy drága kincsem,
Aki gyógyítgatja szívemet,
Érzem s tudom, hogy ő is szeret,
Akivel én boldog lehetek.
...Itt szeretik egymást az emberek.
Faludat körbeveszik dombok s hegyek,
Aminek lankái még sok titkot rejtenek.
Örök barátság
Elvesztettem két jó barátot,
De kaptam helyette kettőt,
Mindkettő az írótársam,
S áldom érte a Teremtőt.
szerelem
Úgy szeretném érezni már
Mézédes csókodat,
Megölelni tégedet,
És simogatni arcodat.
Van nékem egy drága angyal,
Aki vigasztalja szívemet,
Tudom s érzem, hogy ő is szeret,
Aki begyógyítja a sebeket.
Te vagy nékem az élet, a fény,
Mert a szívemben ott él a remény.
Megadtad nékem a boldogságot,
Amire már oly régóta várok.
Boldogság
Virágoskert az én szívem,
Mert van, ki megöntözze,
Te vagy nékem drága kincsem,
Életem szerelme.
Mikor én megláttalak,
A szívem érted úgy dobogott,
Mindennap úgy vártalak
A Nap is nékem ragyogott.