Pisch Ferenc
A szerelem
Egy függő kapcsolat,
Amitől a szíved
Szaporán ver,
S gyorsítja pulzusodat.
Az ember
Gondolkodó lélek,
Fizikai teremtménye
Az Istennek.
idő fogságában
Emlékeket gyűjtve
Tengetem az életet,
A múltamat,
S benne a jövőt keresem.
Felébredt a főnixmadár,
Hamvaiból újraéledt,
Fészkét elhagyta már,
Mögötte mindent felégetett.
Elég fiatalon lett árva,
Épp csak hat éves lett,
Szívében szenvedést átjárva
Most magányban szenved!
Hatalmas mértéket ölt
Az emberi közöny,
Ennél undorítóbb már
Nincsen ezen a földön.
Várjuk, hogy elmúljon a nyár...
Várjuk, hogy elálljon az eső...
És mi csak várunk, míg elmúlik a nap...
De mi csak várunk...
Nehéz az emberi léleknek nem szeretni
Nehéz az emberi léleknek
Nem szeretni,
Könnyebb a terhet Istennel cipelni.
Miért kapzsi az ember?
És miért hiszi azt, hogy
Minden, amit megszerez,
Boldogabb lesz tőle?
Nemzetünkért
Kiáltásunk hozzád száll fel az égbe,
Ne hagyj minket, Urunk, az örök sötétségben.
gyász
Kedves Ildikó!
Te sok szép verset
Hagytál itt nekünk,
Megrendülve állunk
Halálhíred előtt,
Hogy nem vagy már
Közöttünk.
hit, remény, szeretet
Az Úr egyengeti az utamat,
Az Ő ösvényében járok,
Beteljesítem sorsomat,
Nála oltalmat találok.
Búcsúzás és köszöntés
Búcsúzom tőled,
Te zord óév,
Nem okollak téged
Semmi rosszért.
Érzéketlenné vált már a világ,
Nem veszünk semmiről tudomást.
Elmegyünk egymás mellett,
S nem vesszük észre
A bajbajutott embert.
Mikor az est leszállt,
A lélek nyugalmat talált,
Csend honolt az éjben,
A szél sem süvített már.