Pisch Ferenc
Nehéz a szívnek, ha nyomasztja a vágy
Nehéz a szívnek, ha
Nyomasztja a vágy,
Nincs, aki mondja,
Hogy gondolok rád.
vágyakozás
A szerelem hálójában
Zakatol a szívem,
Hiányzol nékem,
Drága egyetlenem.
Magány
Távolléted hiányától
Szenved az én szívem,
Nem ölelhet két karom már,
S nem foghatom kezed.
A kapzsiság megrészegít,
És tönkreteszi szívünket,
Mert nem vesszük észre,
Hogy megmérgezi lelkünket.
Nehéz az embernek jóságosnak lenni
Nehéz az embernek jóságosnak lenni,
Tűrni a nyomort, és azt elfogadni.
Költők születnek,
Talán az Úr akarja így,
Igazmondói az életnek,
Kiket a sors harcba hív.
Ennyi hát egy emberélet,
Aminek egy urna őrzi
Hamvait,
Tetteiben megdicsőült,
Kinek emlékét
Szívünkben őrizzük.
Milyen csodálatos dolog
Érinteni azt, akit szeretsz,
Mert érzékelés által
Kifejezzük érzéseinket.
A szerelem
Egy függő kapcsolat,
Amitől a szíved
Szaporán ver,
S gyorsítja pulzusodat.
Az ember
Gondolkodó lélek,
Fizikai teremtménye
Az Istennek.
idő fogságában
Emlékeket gyűjtve
Tengetem az életet,
A múltamat,
S benne a jövőt keresem.
Felébredt a főnixmadár,
Hamvaiból újraéledt,
Fészkét elhagyta már,
Mögötte mindent felégetett.
Elég fiatalon lett árva,
Épp csak hat éves lett,
Szívében szenvedést átjárva
Most magányban szenved!
...Az emberi közöny,
Ennél undorítóbb már
Nincsen ezen a földön.