Pikok Zoltán
ordítások kiáltások
elbújások kiállások
elalvó gondolatok
eltűnő pillanatok
emlékek? elszöknek
fájó könnyek? mindig jönnek
kéne inni de mit
nincs mi rajtam segít
vinni kéne de kit
nem ismerek senkit
karolni kéne de hol
hisz` elbújt valahol
üresek ezek az órák
s az éjszaka csak topog
nem hozott rózsát
s nem pereg a homok
ne várd tovább
csengjenek szózatok
legyen tiéd a legcsalfább
szerep s mondd ha szólhatok...
roncs csónak suhan
vöröslő folyamok során
téli szellő rohan
kíséri a lelket útján
a vágy árad belőle
célja a fájdalom világa
csak tekint előre
húzza kívánsága...
neonhold ragyog
újra úton vagyok
buszon fáradt háttal
lefeküdni - kéne vággyal
beszélgetések halkulnak
agyak tompulnak
van ki nem néz már fel
ez a pillanat nem kell...
bűnös vagy ha kinyílsz
bűnös vagy ha kiszívsz
majd pihensz rajtam
én hogy érzem magam?
mit akarok
mit gondolok
csak szeretni
rosszat feledni
egyedül maradok
sírva fakadok
álcámat leveszem
eléd leteszem...
megunt ki lett mondva
újra el lesz rontva
megint el van fordulva
újra fel van dúlva
üvölt a fájdalom
ott sír a vállamon
pórusaimban megbújik
gondolatok elfedik
kiszáradt szívem
bánatos lelkem
mindig utána sír
mindig magához hív...
ez miféle bolygó
túl nagy a csend
szóljon a rock `n` roll
ne legyen ekkora rend
szombat éjjel otthonomban
egyedül vagyok
csak ülök magányomban
zenét sem hallgatok...