Pikok Zoltán
...cikáznak önsanyargató képek
füst van bárhová nézek
benne sok-sok ember lézeng
egy erdei korom sötétben
ragyogott a legkisebb szikrával
lángra lobban a szemében
elvarázsolt az álmával
holnap
hol a nap?
ott a fény
ragyogó fehérség
kérdezz válaszol
homály valahol
bölcs a csend
hallgatag a rend...
a táj szélén mozgok
az idő vonalán lógok
teljesen szétfeslek
s tán hiába kereslek
ott bújik csendben
a márványos szemedben
az égető szerelem
ami kell nekem
lelkem darabjait
szedegetem éppen
összefüggő gondolatait
előkeresni eddig féltem
biztos, hogy vágod?
biztos, hogy akarod?
biztos, hogy vágyod?
biztos, hogy gondolod?