Pfluger Ferenc

Pfluger Ferenc

Született: 1953. augusztus 14.

Népszerűség: 356 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Életérzés...

Örökbe szédült életérzés matat lelkemen,
bár az álmok javítgatnak kedvemen,
csak a jót láttatják.

Tovább...

Utadon

Álomba sóhajtott valóság,
érzéseket termelő gyarlóság,
"Szelet vet s vihart arat",
az ébredés nehéz falat,
Békétlen béke lélektörő,
feszült, túlzott, életölő,
hangsúlyt kapna a nyugalom,
s haladhatsz tovább utadon.

Tovább...

Hiába...

Mit ér a verses buzgalom,
mit ér, ha szépen szól dalom,
ha a szó kóborol, száll, és nincs irgalom,
hiába szól dalom,
mit ér az értelmes gondolat,
ha továbbviszi a gyorsvonat,
ha a mondat csak szót osztogat,
hiába szól dalom...

Tovább...

Leszünk vagy múlunk

torzul az álom

Szavak és gondolatok,
a költői szomor` indák,
minden, mit tagadok,
és minden, mit bírnák`

Tovább...

Magyarként halok!

Magyarnak születtem, magyarként halok,
s magyarul szólnak hozzám az angyalok,
mit ígért az élet, kis hazám tán felébred,
múlt könnyein csónakázva eléget
minden fájdalmas történést végleg,
megjönnek a szép, boldog élhetések...

Tovább...

Élet... remény!

Esendő életem tovább mérgezem,
kávé, cigi, sör, egyéb függőségek,
hogy meddig, már nem kérdezem,
a krematóriumban úgyis elégek,
életre születtem, de rám talált a rossz,
ahogy mindenki másra, lélektelen
telekre költözött a kéretlen gonosz,
s utánad nyúl erősen, kegyetlen...

Tovább...

Kórság...

Valami nem stimmel az érzéseimmel,
nem érzem a holnap vonzó ígéretét,
pedig nincs semmi baj a képességeimmel,
nem oldom meg a jövő képletét

Tovább...

Halottak napján...

Holt lelkek, álmok bolyonganak
temetők fakó útjai között,
hallgat mind, ki elköltözött,
csak krizantémek bólogatnak,
gyertyák pisla fénye festi
a holtak örök birodalmát,
lehet szerb, magyar, dalmát,
a lelkét végleg elereszti...

Tovább...

Évszakok

Szél röptet haldokló levelet,
űzi, hajtja avarnak,
s az ősz ad hideg keretet,
amit a szél kavargat

Tovább...

Irigység őszi köntösben...

Magam vagyok magam ura,
miért lenne ez oly fura,
kétkedő hangokon dalol
az ármány, lelkemből abrakol

Tovább...

Hogy van ez?...

A rám szabott idő velem öregszik,
hisz mindenhova jön velem,
hogy van ez?
Sokszor előz és törekszik,
nem zavarja félelem,
hogy van ez?

Tovább...

Átpiálva...

Mennyi sors és mennyi élet
pohár mellett könyököl a pulton,
lábon állva várja a végítélet,
s elmerengve álmodik a múlton

Tovább...

A mélység bugyrai...

A hold is sápad, ha lenéz a földre,
s a nap fáradtan körbetekint,
hunyó csillagokat emel ölbe,
kóborló felhőket új útra int,
kék bolygónk szép odafentről,
láthatták az asztronauták,
bár a sorsa régen eldőlt,
mikor ember rátette a lábát...

Tovább...

Értelem...

A síron túl már csak a csend dübörög,
nincs vihar, s az ég sem dörög,
nyugalom árad, s a bazár bezárt,
az élet kárvalottan is rátalált,
a síron túl nincs mosoly, sem érzés,
nem feszít tovább a féltés,
nem keres szívet a vágyra,
s nem dönt senkit az ágyra...

Tovább...

Megbotozva...

Mosolyog az élet kanálisa
mindent elnyelőn, tátott szájjal,
azt súgja, helló, szevasz, szia,
elmúlsz a hervadó vággyal,
kísért a múlás abban a percben,
mikor csak rá gondolok,
nem lesz dal magas tercben,
ráncolódnak tovább a homlokok...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom