Pfluger Ferenc

Pfluger Ferenc

Született: 1953. augusztus 14.

Népszerűség: 332 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szeretet hatalma...

Hajadba csendet fésül az est,
az ősz szálakat nem kutatja,
lágy hangod szívembe fest
szeretetvarázst naponta

Tovább...

Búsongás

Elmenni fáj,
maradni vétek,
tisztátlan homály,
amit én érzek...

Tovább...

Múlton élve...

Honunk már nem vágyja a lantot,
mely szívhez szól, sírig kísér...

Tovább...

Almafa

Almát csen a fáról a gravitáció,
komposztban a jövő érik,
megérkezik a nyár, vakáció,
az őszt a szelek védik,
szelekkel fut az idő versenyt,
nyer az idő, nyer a szél,
tovább dühöngetik a tengert,
életet egyik sem kímél...

Tovább...

Nem kereslek...

Én már nem kereslek,
hisz itt vagy velem,
tudod, el nem feledlek,
nem leszel kiégett elem

Tovább...

Miért keresem...

Miért keresem a továbblendítőt,
holott ismerem az élet útjait,
mindig megtalálom az elferdítőt,
s kimerem a keservek kútjait

Tovább...

Hervadásunk...

Látom szemedben a sok szép képet,
mit együtt éltünk át,
veled csak csodával érhet véget
e szívet érintő kirándulás.

Tovább...

Eredet

Belenyúltál a mába remegő kézzel,
sorsodat felzabálják a holnapba kábítók,
kenegetnek a kísérők hamis mézzel,
s rád vadásznak a kétes csábítók

Tovább...

Keresem a csodát...

Talán (képzelem), hogy az érzetem
nem csal végzeten csellel,
s kóborol keserves végzetem
kitörölhetetlen, terhes jellel.

Tovább...

8988

Élet, mint kábulat

Menni kell tovább megrágott csontokon,
élet adta dombokon, halmokon,
úgyis sikerül éveket mögöttünk hagyni,
ha nem, hát az csak selejtes hakni

Tovább...

Ars poetica

szél sodorja elmém szilánkjait,
hitem széthullott törmelékeit,
vadvirág nő majd sírom fölött,
nap szítta porom odaköltözött,
voltam, ki voltam éltem delén,
hagytam, mit megéltem én,
semminek tűnő maradékom,
versekbe írott hagyatékom...

Tovább...

Létezés hitetlenül

Hited rég eltékozoltad,
tán nem is hittél soha,
a kérdést mindig odébb toltad,
pedig nem voltál ostoba

Tovább...

Emberség...

Lelkemen vastagszik a kéreg,
nem férhet már mindenki oda...

Tovább...

Elmegyünk...

Most még érezlek, látlak,
de mikor intenek az istenek,
csak lelkemben talállak,
fénylő ujjaikkal intenek,
jöjj és viszünk a holnapba
kóborló álmok varázsszőnyegén,
úgy megyünk végleg tovább...

Tovább...

Árnyékod

Árnyékod falamra ragadt,
letörölném, de mindig ott látom,
nem szememben, lelkemben maradt,
s egyedül mindig ott találom

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom