Pfluger Ferenc
Értelmet nyerhet a létezés,
ha a lélek nem búsan borong,
a szeretet nem lesz tévedés,
s szépen búg a doromb
A múlt hordalékaként gördülök
síkos köveken,
s a csontok fájdalmán görbülök
szíjas öveken.
A fények kihunyóra váltanak,
álmot sodornak fénytelen,
a csend megtorpan társtalan,
s belehal újra a végtelen
Bűvös versvilág, örömködő szavak,
tempó, ritmus és dallam,
természet képeivel teleírt oldalak,
melyeken suhan a tollam.
Sírhatsz, akár nevethetsz,
érzelmeid továbbfutnak,
hazudhatsz s mellé szerethetsz,
idővel úgyis megfakulnak
...leledző, amúgy értelmes, okos ember,
másokban keresi a hibákat,
pedig lelkében hullámzik a tenger
Ha verset írsz, gondolj az olvasóra,
hagyd, hogy peregjen a homokóra,
legyen benne sok értelmes gondolat,
ne tetézd náluk a fájó gondokat
Örökbe szédült életérzés matat lelkemen,
bár az álmok javítgatnak kedvemen,
csak a jót láttatják.
Álomba sóhajtott valóság,
érzéseket termelő gyarlóság,
"Szelet vet s vihart arat",
az ébredés nehéz falat,
Békétlen béke lélektörő,
feszült, túlzott, életölő,
hangsúlyt kapna a nyugalom,
s haladhatsz tovább utadon.
Mit ér a verses buzgalom,
mit ér, ha szépen szól dalom,
ha a szó kóborol, száll, és nincs irgalom,
hiába szól dalom,
mit ér az értelmes gondolat,
ha továbbviszi a gyorsvonat,
ha a mondat csak szót osztogat,
hiába szól dalom...
torzul az álom
Szavak és gondolatok,
a költői szomor` indák,
minden, mit tagadok,
és minden, mit bírnák`
Magyarnak születtem, magyarként halok,
s magyarul szólnak hozzám az angyalok,
mit ígért az élet, kis hazám tán felébred,
múlt könnyein csónakázva eléget
minden fájdalmas történést végleg,
megjönnek a szép, boldog élhetések...
Esendő életem tovább mérgezem,
kávé, cigi, sör, egyéb függőségek,
hogy meddig, már nem kérdezem,
a krematóriumban úgyis elégek,
életre születtem, de rám talált a rossz,
ahogy mindenki másra, lélektelen
telekre költözött a kéretlen gonosz,
s utánad nyúl erősen, kegyetlen...
Valami nem stimmel az érzéseimmel,
nem érzem a holnap vonzó ígéretét,
pedig nincs semmi baj a képességeimmel,
nem oldom meg a jövő képletét
Holt lelkek, álmok bolyonganak
temetők fakó útjai között,
hallgat mind, ki elköltözött,
csak krizantémek bólogatnak,
gyertyák pisla fénye festi
a holtak örök birodalmát,
lehet szerb, magyar, dalmát,
a lelkét végleg elereszti...