Péteriné J. Erzsébet
Kezdődik az iskola
Fél évszázad is elmúlt már,
Akkor is csomagolt, s indult a nyár,
Gyereksereg csivogott az iskola udvarán,
Vidám zene vidított a hegy oldalán.
Augusztusi csillagok,
ragyogjatok s hulljatok!
Esti, nyárvégi égen
millió csillagfényen
ott ragyog az elmúlás,
az égi vágy, és semmi más.
Anna napon kinyíltak a rózsák,
Illatukkal az éj küldi csókját,
Szívemben már új szerelem ébred,
De én soha nem feledlek téged.
Mindenki megöregszik egyszer
Elfutott felettünk az idő,
A percek rohannak, gyorsul a táj,
Mint vonatból suhanó városok, falvak,
Az életünk múlik, s ez nagyon fáj.
Győzködő
Tipp-topp, topogok,
Óvodába ballagok,
Cipőt húzok, felöltözöm,
Óvodába beköltözöm.
Okoskodó
Egy-hegy-nem-megy-Moha-med-hez, - hát-Mo-ha-med-megy a-hegy-hez.
Én vagyok az okos,
Te vagy a szép,
Ő a kedves...
Spenser szonett
Szikrázó napsütésben erdő, mező,
Fényözön árad szét a déli tájon,
Csend van, patak fut közel, csörgedező,
S én csak utánad, csak utánad vágyom...
Új világ születik most,
a régi lejárt, elmúlt, elromlott,
a Föld megunta a rombolást,
s az Ég az istentelen káromlást.
A tangó egy vallomás
szavak nélkül, oly csodás.
Szíve remeg, zakatol,
amíg lágyan átkarol.
Ima "járványháború" idején
Istenem, jó Atyánk, segítsd meg néped,
Ki nem látta már sem a jót, sem szépet,
Törtetők hada lepte el a világot,
Taposott, tört, zúzott, szemetelt és gázolt...
Minek írjak a farsangról,
ha a vírus mindent tarol,
nem lesz buli, nem lesz már,
otthonunkban áll a bál...
Soha még ily könnyedén
nem búcsúztunk elmúlt évtől,
soha még oly sok reménnyel
nem álmodtunk a jövőről,
soha nem volt szebb az álom,
soha ennyi kívánságon
nem ült vágyakozás gyöngye,
soha ennyi bús embernek...
Kívül-belül fekete ez a karácsony,
Nincsen hó, nincs hideg, s messze vagy, barátom,
Családom sincsen itt, nem találkozhatunk,
Mindenki egyedül, nem barátkozhatunk.
Reggel motoszkálást hallottam,
A szoba sarkából gyanús neszeket,
Gondoltam, "egér", s megborzongtam,
ősszel egy-egy kóbor még bejöhet...