Péteriné J. Erzsébet
Mottó: "rohanva végzetébe már,
hiába várja rút halál"
(Baranyi Imre: Ördögűző)
Neked
Annyi baj van most itt a világban,
Az ember megőrült, a Föld forrong,
Állatok halnak ki, mások felélednek...
Se füle, se farka vers
Megint farsang, megint bál,
Tücsökbanda muzsikál.
Finom zene, nagy a zaj,
Zavaró e nagy zsivaj.
Adjon az Isten boldog új évet,
legyen sokkal szebb az újesztendő!
Legyen könnyebb és jobb ez az élet,
mi mással össze sem téveszthető.
Hófehér tájban a szánkó szalad,
Trappolnak vígan a gyors lovak,
Vidám csapat ül rajt, a szán gyorsan halad,
Szél fújja arcukba a friss havat.
Advent a várakozás ideje,
a Megváltó eljövetelére vár,
készül a nagy ünnepre
a világ, az idő télire jár.
Itt születtem. "Itt születtem én ezen a tájon,"
A Bakonynak a tetején, s oda visszavágyom.
Hol a szél fúj mindig-mindig, s szélmalmokat lelve...
Ősz barangol az erdőben,
Fákat szaggat, erdőt fest,
Öreg néne nagykendőben
Rőzsét cipel, jön az est.
Szapphói strófa
Még nem írtam nektek egy bűvös, kedves
szép, rövid, lényegre kitért levélkét.
Látod, nem lehet most túl finom verseket...
Írnék én! Szerelem, én kicsi kedvesem...
Hexameterben
Szép napok várnak a nyárvég békés estjei révén,
Hullik a sok kis csillag az égről, fényözön szédít,
Hold ragyog, állnak a kéklő dombok a Vértesnek alján...
holdfény, március
Telihold fénye
Csillan szemedben, mikor
Engem ölelsz át...
Reggelre kinyílott a hibiszkuszom,
Gyönyörű, piros rózsa mosolygott rám,
Levelei óvták, védték az újszülöttet,
Ma még a nap is szebben sütött tán.
Éjfélt ütött a régi falióra,
A toronyban angyalok ülnek,
A templom üresen kong, s az álmodóra
Bársonyleplet terít az éj, madarak elülnek.
Karácsonynak éjszakáján
Fényes csillag háza táján
Gyermek Jézus megszületett,
Isten Fia már ember lett.