Péteriné J. Erzsébet
Spenser szonett
Szikrázó napsütésben erdő, mező,
Fényözön árad szét a déli tájon,
Csend van, patak fut közel, csörgedező,
S én csak utánad, csak utánad vágyom...
Új világ születik most,
a régi lejárt, elmúlt, elromlott,
a Föld megunta a rombolást,
s az Ég az istentelen káromlást.
A tangó egy vallomás
szavak nélkül, oly csodás.
Szíve remeg, zakatol,
amíg lágyan átkarol.
Ima "járványháború" idején
Istenem, jó Atyánk, segítsd meg néped,
Ki nem látta már sem a jót, sem szépet,
Törtetők hada lepte el a világot,
Taposott, tört, zúzott, szemetelt és gázolt...
Minek írjak a farsangról,
ha a vírus mindent tarol,
nem lesz buli, nem lesz már,
otthonunkban áll a bál...
Soha még ily könnyedén
nem búcsúztunk elmúlt évtől,
soha még oly sok reménnyel
nem álmodtunk a jövőről,
soha nem volt szebb az álom,
soha ennyi kívánságon
nem ült vágyakozás gyöngye,
soha ennyi bús embernek...
Kívül-belül fekete ez a karácsony,
Nincsen hó, nincs hideg, s messze vagy, barátom,
Családom sincsen itt, nem találkozhatunk,
Mindenki egyedül, nem barátkozhatunk.
Reggel motoszkálást hallottam,
A szoba sarkából gyanús neszeket,
Gondoltam, "egér", s megborzongtam,
ősszel egy-egy kóbor még bejöhet...
Szent Miklósnak az ünnepe
a segítségnyújtás jele,
pénzt adott a szegényeknek,
tudta, így majd nem szenvednek.
Adventi gondolatok
"Adventus Domini"
Várakozást jelenti,
Várjuk az Úr eljöttét,
Szent karácsony ünnepét.
A mi napunk a halottak napja,
Találkozunk a temetőben,
Minden sír fölött szomorú lelkek
Ott várnak, várnak elmenőben.
Ma meglestem a Napot.
Álmosan, lassan ballagott,
Mosolya szétterült az égen,
Mely tisztán, kéken ragyogott.
Csillagok világa
Feljött a Hold a hegy mögött,
Ragyognak a csillagok,
Nézem, nézem, szívem szorít,
Némán, csendben ballagok.
Egy elfeledett emléknapra
Csillagok laktak szép szemedben,
Vidám tűz égett hű szívedben,
Szeretet élt a lelkedben,
Így élsz ma is emlékezetemben.
Sokan elhagytak már,
elköltöztek az égi mezőkre,
szülők, nagyszülők, barátok
elmentek, elhagytak örökre.