Péteriné J. Erzsébet
Kertemben egy vén diófa
Régi időknek tanúja,
Dédnagyapám ültethette,
A nagyapám nevelgette.
Amikor negyvenéves lettem,
azt hittem, vége a világnak,
kenyerem javát már megettem,
rám is csak feladatok várnak.
Nincs korhatár...
Voltam talán öt-hat éves,
talán hét is, nem kérdéses,
lagziba hívtak bennünket,
kisgyermeknek ez nagy ünnep.
Álom az álomban
Ha majd a Földön
Minden folyó elapad,
Ha majd a kertben
Minden virág elszárad,
Ha majd a mező
Olyan lesz, mint a sivatag,
A madarak némán,
Daltalanul dalolnak...
Kedvesemnek
Menj, ha menned kell, várnak messzi, szép tájak,
Menj, ha menned kell, mert rád még csodák várnak,
Nézd, a felhők is tornyosulnak, eső lesz,
Sirat az ég, a fák, sirat a szerelmed...
Kedvesemnek
Csak az idő múlik,
A szerelmem soha,
Bármit hoz is a sors,
Mert lehet mostoha.
Ha hallod a hegedűm sírni,
A dal a szívemből szól.
Ha hallod a dalomat zengni,
A dal a szívemről szól
(Ez a dal rólunk szól.)
Vízkereszttől nagyböjtig,
majdnem egész húsvétig
áll a bál, áll a bál,
farsangherceg lovon jár.
Téli esküvő
Száncsengő csilingel,
lódobogás hallik,
víg kacaj, nevetés,
öröm könnye hullik.
Szól a zene, víg társaság,
Ez már nem az én világom,
Óév ide, újév oda,
Én már csak békére vágyom.
Egyszer régen, talán éppen
ezerkilencszázötvenhétben,
gyermekkorom legszebb helyén,
a Bakonynak a tetején,
szülőfalum Főutcáján
lakott az én Feri bátyám.
Ezerkilencszázötvenkettő,
Igen nehéz a gyermekkor,
Sokkal nehezebb felnőtteknek,
Embert próbáló, szörnyű kór...
Az örökzöld fenyő története
Volt egy fenyő nagyon régen,
Kinn állott az erdőszélen.
Krisztus Urunk a Földön járt,
A sok gonosz elől bujkált.
Decemberi ünnepeink
Öntsünk tiszta vizet a pohárba,
Állítsuk a szereplőket "párba",
Legyen mindenki a maga helyén,
Ünnepeljük a saját idején.