Peter Peter
Egy parafadugó vagyok.
A száradt bort mossa le rólam a sós víz,
Miközben a tetején lebegek.
Ki tudja, mióta hánykolódom.
5 sorban
Az élet egy ajándék? Vagy egy túlértékelt semmi.
Megszületsz, és megszabják, mit kéne tenni.
Nincs egy hónapja, hogy nem beszélünk, mégis éveknek tűnnek.
Fájdalom burjánzik testemben, érzéseim feléd tovább sem szűnnek.
Fáj kimondanom, hogy szeretlek, miközben zuhanok a mélybe,
Démonjaim belülről tépnek félbe,
Boldog emlékek húznak le, s nem tudom, mibe kapaszkodjak,
S ők mégis ezekhez ragaszkodnak.
Zöld lombjaidon keresztül láttam meg az eget.
Sétálok az úton, fájnak a lábaim,
Mert tudom, hogy magam mögött hagytam álmaim.
Kínkeserves halál,
Ily jó barát
Lehet, hogy el nem hagysz,
Liliomszál, elhervadsz.