Péter Éva Erika
holdvonás. tollnyi.
zizegő álom-barázdákat
húz belém a lélek.
bordák alatti magdobbanáson
hártyás félelem.
összecsomózott csönd ez a játék,
karomon karod. napkelte, átég.
tűzmorzsa, zöld lob: szemben a szem él
betonkeverő a száj, néhány szó cement,
s néhány már a születés előtt tönkrement.
tányérban hagyott falat a lét, hányinger, félelem,
beszarás. nem lépheted át önmagad küszöbét,
megadott kör van, nincs helyváltoztatás. a távlatok
szabályát sem ismered, hogy közelebb csald.
állsz az átgondolás sínjein innen,
hogy a nap a reggelbe fertőtlenítsen.
nem tudod a sínen túlit (semmilyen),
és jobb megmaradnod olykor ennyiben.
a mozdulat, mely elősegít, hogy ami elmúlt,
arra fókuszáljál, zsigereidben él, vacog.
a jelen folyton személyt cserél,
a jövő meg nem született angyalok.
épp csak összeszedted
az utcák félrehajlott lámpafényeiből,
őriznéd, a szem már ringatja
a kiszabadulás áramlatát.
ha minden idegszálunk megfeszül
hogy lehet kibírni őrizetlenül
hogy a régit az új felülírja
árnyék egyensúlyozik a homlokon
a szemek alá karikásodik
hogy visszavonhatatlanul mit teremt,
még ki sincs találva, még várhat.
befogadsz s kiöntesz naponta, hetente,
s olykor csak a partra vetett hal vagy,
ki önmagát loccsantja cseberből vederbe,
nem találva semmi izgalmasabbat,
valami olyant, mi nem megállít, megtart,
és hagyja, hogy meghalva újjászüless,
hogy ne legyen az élet ennyire elszart,
és a pillanat kútja ennyire üres.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Még a föld se érzi, milyen
az eső izzadságszaga,
és azt se, hogy benne ki hagy sárnyomot.
A szerelmet fogad között csak átkozod
valahol megfeneklett a bizonytalanság,
s a kemény-téli ablaknyitogatással
beszökött levegőnél is tisztábban
kivehetőek a hiányok,
bár kitérdepelte az idő,
és beszórta a hajnal hamuja.
azt mondtad, nem szeretnél mást,
csak a szem mécseseinek fényét látni,
betakarni felejtéssel a múlt mély lábnyomait,
zúgórügyes tavaszban esőpúdert rázni,
napszín álmokat tűzdelni a homlok felhőire...
a tenyeredbe hulló szavakat hántod,
fölsejlik vére, húsa, csontja.
pattanó hidak ínján át taposol
cseppet sem lélegzetvisszafojtva.