Pete Márk
Nap
Zöld üveg, csikkek, füst és pazarlás,
Fában serceg a szú, nyest kaparász.
Frenetikus tegnap,
Porpamacs a falon.
Fulladozva elhal
Tőle a sok majom.
Én csak annyit mondhatok róla,
Szebb, mint bármelyik rózsa.
Tűzött a déli nap, és ringott a hinta.
Kerestük a bajt,
Kergettük a csajt,
Ki magát (mint egy dal) szívünkbe beírta.
Mondd, emlékszel-e milyen volt anno?
Látom, látok mindent.
Serceg a fonográf,
S fejem balra billen,
Tompító zord oktáv.
Nem más, mint hálóban egy hal,
S ez élted, a négy dohos fal.
És talán többször nem teszem,
Minduntlan nehéz a fejem.
Keresztre hajlik a magányos fűz,
Színesre festi a mécsesi tűz.
Benépesül a sírok erdeje,
Amint elmúlt november elseje.