Pere István

Pere István

Vallomás

Ablakomon át a téli tájat nézem,
Napnak melengető sugarát bőrömön érzem.
Látni vélem, ahogy tovaszáll lassan a tél,
A tavasz hamarosan a kertekben döngicsél.

Tovább...

Ha itt az idő...

Volt idő, mikor nem volt még hitem,
Gyermekként a létem öröknek hittem.
Nevettem, játszottam, csillagokról ábrándoztam,
A világot ekkor még "mennyországnak" láttam.

Tovább...

Tavaszra várva...

Tart még a fagyos tél s az idő tán megállt,
Ödakünn egy férfi eképpen kiált.
Fejét felszegi s a hunyorgó csillagokra bámul,
S emígy ad hangot szíve fájdalmáról.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom