Pénzár Miklós Csaba
A búcsúzás elmúlás,
Vajon végleg elmegyünk,
Vagy vár egy más világ?
Egy szép szerelem született,
Tegnap délben kezdődött!
A hölgy neve Babett,
Annyira lenyűgözött,
Szívem közepébe költözött!
Ne csak egy, minden nap
legyen anyák napja!
Ne csak temetőbe hordjuk
a sok szép virágot!
Kicsit fúj a könnyű szél,
Szívem valami szépet remél,
A kis tó partján egyedül járok,
Szomorúan csak Rád gondolok,
A víz színét borzolja a szellő...
Amikor először tettem fel a versemet
nem gondoltam végig őszintén szólva
Mikor írok a lelkemből a legőszintébb
gondolatok jönnek felszínre. A versnél...
Szép, biztató szavak, simogatók,
Szívből jövők, igazak, bátorítók,
Megértők, lágyak megbocsátók,
Csak adni akarók, sosem bántók,
Nem sértők, nem szemrehányók...
Állunk egymást átölelve
Mindenről elfelejtkezve
A vonatindulásra várva
Itt állva nagy némaságba`
Aztán meglódul a tömeg
És egymást nem kímélve
Kocsikat megrohamozva
Majd helyüket elfoglalva...
Hogy én mit szeretnék,
Az ne számítson sosem,
Hogy Te mit akarsz,
A fontos mindig az legyen,
Csak adni szeretnék,
Kapni azt sohasem,
Mert hű szívem
Csak neked köszönhetem...
A boldogságra nemcsak várni kell
Mert magától soha nem jön el
Érte szenvedni tűrni mindent feladni
Angyallá válva pokolra jutni kell!
Ez már egy csendes boldogság,
Lehunyt pilláidon fény szűrődik át,
Érzem, hogy Te is érzed, itt vagyok,
Ha akarod, örökre Veled maradok,
Érzem régi illatod, még tart varázsa,
Örökké égek tüzed óriás lángjában...
Kereslek, kutatlak, egyetlenem,
Drága, szépséges gyermekem,
Itt, ezen a földön nem talállak,
Lakója vagy egy más világnak,
Ott nincs fájdalom, küzdelem,
Nincsenek keserű könnyek sem,
Béke, szeretet élteti a lelkeket...
Megcsillan a víz,
Üde szellő simogat.
A távoli part most
Hűs párákba olvad.
Estefelé történhetett
Ezt biztosan tudom
Hiszen délután kint
Üldögéltem a padon
Hogyan kezdődött
Talán fáztam nagyon
Közelebb húzódtam a
Tűzhöz várakozón...