Pelle Fanni
m. z. h. m.
"A gép forog, az alkotó pihen."
Csodák vajon még léteznek?
Csoda kell! A legnagyobb,
Hogy ő életben maradjon.
Nem mehet el! Még nem,
Így nem érhet véget.
Az ember is csak egy állat,
Ugyan eszes,
Két lábon járva
Eszközök százait kezel.
Küzdelmek előttem
Minden nap, mikor fáj,
Küzdök mindennek árán.
Fel akartam régen adni.
Vajon fel akarom még adni?
Rare!
Sötét az ég,
Mint az alvadt vér.
A fogakról csöpögő,
Izzó, vörös, nyákos lé.
Mikor ott állok majd
Kérdőn Isten előtt.
Vajon választ ad?
Vagy elmenekül ez elől?
Nem megy! Nem!
Nem! Nem megy!
De mindig megy,
Még mindig megy.
Én
Fiatal voltam,
Naiv és szertelen.
Mikor szikla zuhant
Hirtelen a testemre.
Fájdalom, fájdalom,
Amit csak érzek.
Fájdalmam okát
Máig nem értem.
Éjszakánként sírni szoktam,
Hogy Isten miért nem szólt róla.
Az élet piszok nehéz játék,
S egyáltalán nem móka.
Ajándékot adtál, Uram, nékem,
S most visszaadnám neked.
Ajándékot vissza adni nem lehet,
Vagy talán tévedek?