Pekka Varkatun

Pekka Varkatun

Született: 1953. február 4.

Népszerűség: 134 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kavicsból terített partot

a Tisza

Hegyekből indul a kezdet:
Csermely, mit ringattak a fák.
Ki a rétre - futni kezdett,
Hol átlépte fakó nyomát,
Odébb állt, majd eltipor`,
Fordult, a pusztának tartott,
Ráterült a földre, mikor
Néztem, hogy vizével alkot.

Tovább...

Most is érzem

Vigyázó kezed nyújtod.
Most is érzem azt a pár rezdülést,
Annyi fájó, könnyből szőtt
Pillantásodat visszaidézve.

Tovább...

Reggeli szélben

Reggeli
szélben
ott fenn, a
dombon
állt a tömeg,
és nem szólt, csak vezekelt némán.

Tovább...

2654

Tavasz selyme

Tavasz selyme lép elő
Tél-barnájú vesszőkön,
Kis nyírnek szél szaggatja
Első barkáit, csak odaköszön
A vidám reggel, bár pihenne még.

Tovább...

Tűz és szerelem!

?Fuego y amor!

Sikkes és forró - három és négy;
emeld a lábad, fordulj és lépj!

Tovább...

(f)El(h)őjátékok

Figyelj,
ne
moccanj,
írok kis felhőkről,
meg a napról éppen,
felnézel az égre,
s látod őket.

Tovább...

Küldtem pár csepp harmatot

Lenge álmok szövik leplüket,
Majd finom kézzel
Terítik fölébe éjüket.
Hajnalban csak érintelek,
Mint az első fénysugarak
Az árnyéktól vett mélyüket.

Tovább...

Fonnyad az est szövedéke

Télbe merült dermedt táj hantját félve ölelte,
Rátelepülnek a földre a rőt lomb vén üledéki,
Képzelt álmos varjak lépnek a tájba merengve,
Ott pislákol a fagytól mind, és várja a véget.

Tovább...

Glosszavers - Ébrednének már a hajnalok

"Odakinn már setteng a reggel",
ébrednének már a hajnalok,
hogy sietnek, de szólni nem kell

Tovább...

2956

Ébrednének már a hajnalok

Ébrednének már a hajnalok,
hogy sietnek, de szólni nem kell,
dombról vetett hullámok szilaj
testű felhőivel ezerrel...

Tovább...

2448

...mikor a csend beszél

...mikor a csend beszél,
mint a megfeszített végtelenség
magába záruló emléke, megidéz múltat,
sok fájdalmat, mint egy régi kép.

Tovább...

2748

Az igaz, s a szép

Nem ismerem még lényed titkait,
S míg úgy tűnik: talán fontos vagyok,
Félek, mi lesz, egyszer majd elvakít
A sors, ínség tör rám, vagy szép napok?

Tovább...

Monoton csöndek az est alól

Rám terülnek a rőt hajnalok.
Kövér leplükkel takarnak,
És én züllötten csak hallgatok.
Bennem semmiről szavalnak
Monoton csöndek az est alól.

Tovább...

Ajkad parázslik

Barázdáit annyi megélt télnek,
S pillantásom öblét ráncok szegik,
Ifjúságom emlékei szépek,
Bár a sors még kér tőlem valamit.

Tovább...

Holdas tó teszi velem

Sok tavasza illant el a tónak,
Hangtalan bogár az este még;
Csendesen ringatva bámult, távol
Dús lombok, alul a kósza rét.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom