Pécsi Ágnes
Kellene egy fuvar, haver!
Hívnálak, de már nem veszed fel.
Üzennék is, de semmi.
Nem lehet téged utolérni.
...én nagyon várlak!
Minden napom te legyél!
Úgy indultam jövőt várva,
velem maradsz, jó remény...
Két indián elefánton tevegel,
fejükre a pálmafáról kókuszdió esdekel,
szembejön az eszkimócska, ő bizony gyalogos,
magas hóban a banánhéjon piszokul megcsúszott...
Bált rendezek,
nincs meghívó,
bárki jöhet,
szépen szóló,
kedves, szíves,
nagy a lelke,
bált rendezek
szeretetre!
Régen volt, de igaz volt!
A postás megbecsült ember volt!
Nagy család, nagy hagyomány,
apa és fia, s neki gyermeke is postás,
postáshölgyek gyöngyszemek,
kis faluban, nagy városban tisztelet,
kalap kézben, meghajlás,
postamester, postatiszt nagy rang ám!
...egy levelet anyámnak,
suttoghatnám is az égre,
de így lehajtott fejjel
könnyebb az alázat.
Nem többet, mint
amim most van,
azt, azt szeretném,
nem sok, mégis aranyló...
Pár napja van az óévnek,
maradna is meg nem is,
sok tavalyi gondnak
már lomzsákot kerít.
Hideg volt, és mégis meleg,
még a jég is felmelegedett,
mert az a szív úgy zakatolt,
féltett, egyben vágyakozott.
Megkérdezed, mit mondjak,
keresztfáról olvassak?
Hogy miért a feszület,
ember-e vagy fenség-e?
Kopp-kopp!
Ki van odakint?
- Én a szeretet vagyok,
engedjetek be, kérlek,
itt kint nagyon fázok!
Szép vagyok! Fergeteg!
Alám bújik sok gyerek!
Csillagfürtöm gyertyafény,
égbe nyúlok vágyakért,
kérhetsz labdát, kishajót,
mezőn vágtató csikót,
aranytollú gerlicét,
repülőt felhők közé...
"Az anyák csak éjjel sírnak!"
Bevallom, én soha nem tagadtam, ha fájt,
nem bújtam el az éjben,
vagy egy eldugott sarokban,
rajtam látszott mindig is,
ha valami bánt.
Gyermekeim
...visszaköszön hangja, hallom,
bennem szólva muzsikál,
meglepődve mozdul karom,
úgy teszek, mint jó anyám
Ígéret lángja lobban,
bűnök megváltása,
hitek, fogadalmak
arculcsapása,
lelkiismeret, ha van,
most bizsereg,
van, ki lehatja fejét,
de van, ki égbe néz...