Pécsi Ágnes
Pünkösdi rózsa
rózsaszín szirma
jó anyám kertje
féltett virága,
ej, lelkem, lelkem...
...és megnyílt a világ,
szabadon lélegeztünk,
nyögvenyelős utunkban
megszűnt, mi akadály,
nem voltunk kevés,
talán inkább ébredők,
kicsit gyermeteg volt lelkünk,
még tanultuk a szebb jövőt...
Hagysz-e még álmodozni,
vagy azt is elveszed,
mikor este ágyamba eshetek,
akarattal nyugszom el, mit is álmodjak,
hagyod-e majd, szépre gondoljak?
Ugye, már nagyon izgatottak vagytok,
talán nyugtalan is volt álmotok.
Biztos korán keltetek,
anyát, apát ti ébresztettétek.
Gyermek tanítandó,
hiszen úgy kapjuk
éretlenül, képlékenyen,
tanulsága mi magunk vagyunk,
ő még hisz, őszintén szeret.
Van, hogy el kell engedni
akkor is, ha fáj,
mert benned ott a megtapasztalás,
mégis tudod, hiába is beszélnél,
ö menni akar, nem használna
se szó, se megélt féltés.
Úgy vártalak, dédelgetve álmom,
majd megfogantál,
méhem magjaként növekedtél, szívvirágom,
hányszor, de hányszor simogattam
kezed, lábad vagy éppen fejecskéd,
ahogy hasamból dombokat emeltél,
jaj, de sokszor néztem a tükörben,
alakom hogy formálod bölcsőd kényelmére...
Mélyen alszik nagyapa,
megrezeg a szeme,
közben horkant édesen,
majd kifújja a szelet.
Elhoztam ma alvós párnám,
bár már régen otthon várt rám,
mikor anya idehozott,
még sokáig kezemben volt.
Drága szív, kicsi lány,
oly illatos az orgonád,
nekem szedted, nekem adtad,
mint szereteted minden napja.
Tudjátok, most nem könnyű,
pedig annyit álmodoztunk,
nagy tervek forrnak bennünk,
továbblépünk, áradoztunk...
Sokszor beszélek anyámhoz
hol magamban, hol kiszólva,
mit gondolna erről, arról,
szomorú vagy biztató volna.
Mikor mellettem alszol,
szuszogsz, forgolódsz,
apró kezed arcomon landol,
aztán jönnek pici lábaid nyújtózva,
úgy érzed, óriás lettél ágyamban,
mert már éppenhogy elférek,
te meg csak nősz, nősz,
tolod mamit oldalvást élére.
Úgy gondolta a kis nyúl,
locsolkodni elindul,
festett mára eleget,
hímes tojáshegyeket.
Úgy emlékszem vissza a régi húsvéthétfőkre,
izgalommal készültünk locsolkodók seregére.
Előző nap lányaimmal a kertben apró leveleket szedtünk,
tojásra ráfogva, harisnyába kötve, hagymahéjban megfestettük,
kis kosárba raktuk, alatta fűszálak fészkeltek,
így vártuk a hétfőt, már hajnali kakasszóval ébredezve.