Pécsi Ágnes

Született: 1963. február 4.

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mi zajlik most bennem?

Mi zajlik most bennem?
Én, mint anya, gyermekeimet féltem!
Féltem az utcáktól, féltem a terektől,
féltem a megbújó, gyilkos kezektől,
féltem a haragtól,
féltem meleg szívüket,
féltem, mert ők még jók,
nekik még fáj a gyűlölet!

Tovább...

Gondvállak

Felhúzott vállak,
elrejtve bennük a bánat,
izomkötegek csomókban állnak,
kínzóan feszül a vállad.

Tovább...

Árnytalanul

Nem vagyok, nem vagyok
cifra szavaknak embere,
csak ritkán, túl ritkán
adatik egy-egy máz és kenet.

Tovább...

Szerelem ha nincs tovább

Eltűnődni egy rózsa illatán,
szirmait lágyan érinti a szád,
visszacsókolod az elmúlt perceket,
szemed pillája könnyeidtől megremeg.

Tovább...

Az én Apám!

Apámat megkeményítette az élni akarás,
volt, hogy harcba, volt, hogy kis robotnak hajtották,
mégis hitt, talán önmagában, hitt a maga igazában,
hitte, hogy az ember legyőzheti a lehetetlent,
legyőzheti, ha kell, saját magát, mert nem lehet tehetetlen.

Tovább...

Ugye hallasz...

Ugye, hallasz engem,
suttogom nekik,
hallom beszédem,
hozzájuk költözik
szavam, szívem,
és áhitat van bennem,
csodát várva figyelek,
leköszön-e hozzám...

Tovább...

Szeretet nélkül nincs boldog család...

Apa, miért nem ölelsz magadhoz csak úgy?
Apa, miért nem szeretsz magamért?
Apa, miért nem örülsz annak, ami nekem jó?
Apa, miért nem hiszel bennem magadért?

Tovább...

Egyszer elviszem...

Elmennék-e? Talán,
ha lenne bennem még ifjúság,
ha nem kötne ide korom,
ház, utca, az otthonom,
anyám nyelve, az emberek,
kikkel közös a bú, közös az emlékezet
és az évszakok,
tavasz, nyár, ősz a tél...

Tovább...

56-os hős ifjaink

...nekik még szeretni kellett volna,
ölelni, vágyni,
nem a hideg fegyverrel járni,
mint a babáját úgy szorítva,
izzó tűzzel szívét kioltva.

Tovább...

A fázós mamuszpár

Bababoltnak alsó polcán,
rózsaszín dobozka alján
összebújva, gömbölyödve
alszik Jenő és Enikőcske!

Tovább...

Nagyanyó

Nagyanyó mindig hajnalban ébred,
mintha attól félne, bármiről is lekéshet,
neki egyre rövidebbek a nappalok,
hiszen mindent, amit tesz, lassan mozog,
panaszkodik gyakran magára,
"Ej, te öreg csont, mozdulj a tenni akarásra."

Tovább...

Ember a megtérő

Mennyire tud átkozódni az ember,
ó, de mennyire letagadja az eget,
szidalmaz, dacol, olyan, mint egy gyerek,
mint kit nem tanítottak becsülni az életet,
mennyire, de mennyire átkozódik,
s majd, ha tehetetlen, mégis Istent rebeg.

Tovább...

Karcolat, mi megmaradt...

Már nem tudok írni a szerelemről,
pedig úgy tollat ragadnék,
még ha nyúlnék is utána,
betűimet papírra vetném,
beszáradt, nem fog,
hiába is melengetném,
vak karcolatok,
csak ennyi...

Tovább...

Szülői ház...

Visszatértem oda,
ahonnan indultam,
mint gyermek még álmodoztam,
könnyedén éltem
napjaim peregve,
visszatértem oda, ahol még
gyermek lehettem.

Tovább...

Még dolgom van!

Elfárad az a szív,
és fárad vele a lélek,
még tenne, hiszi, dolga van,
de a test is megkopott,
hajlik háta, már bizonytalan.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ