Pécsi Ágnes
Libi-libi, libegő,
Katát, Ferit emelő,
Lábuk alatt levegő,
Csuda, csoda libegő.
Van, hogy úgy érzem, mennem kell,
el kell mennem!
Itt hagyva mindent-mindent, vissza se nézve,
nem emlékezve se a rosszra, se a szépre,
letenni, a sarokba vetni a tarisznyát,
tudva, másnak úgysem kell, nem illik rá,
s van, amikor már csak félvállamon cipelem,
éppen csak egy mozdulat lenne...
Ki kellett dalolnia, úgy érezte,
így könnyebb, bár megkönnyezte,
és csak gurultak a hangjegyek
vonal alatt, vonal felett,
mélyen és magas fokon,
tá-ti-ti, ritmust ütött a dob,
az a dob, a szív úgy kalapált,
dalolt, csak dalolt, ami fáj...
Nem sír úgy senki értem,
mint az én drága Anyám!
Nem tördeli kezét féltve,
"átvenném mindent, ami fáj!"...
Anyával festegettünk,
parkettán elhevertünk,
ecsetemmel pacát csöppentettem,
felnevettünk mind a ketten,
széthúztuk a vörös mázat,
majd elneveztük tűzkarikának.
- Nem értem, te giliszta,
földben turkálsz, mihaszna,
farkad, látom, integet,
aztán eltűnsz, na ilyet!
Tudja-e a madár, mi az a boldogság?
Vagy csak úgy veszi természetét,
természetes, ami van,
s ami nincs, azt nem vágyja, s miért?
Nyúlanyó és nyúlapó
Káposztáért indul.
Nagy a család, épp ezért
Hátizsákkal több jut.
Van még bennünk forrongás?
Mondják: sírva vigadunk.
Kikönnyezzük, ami fáj,
aztán újra és újra "láncot hordunk".
...hittünk magunkban,
mi, mi majd véghezvisszük,
nem lesz, ki megállítsa
szabadelvű, egyenlő értékeink!
...még csak ovis,
de már "kacér",
szoknyácskában
libben elém:
- csinos vagyok,
ugye, mama -
aztán pörög,
kacag hangja...
Köszönj rám...
már hajnalban kelek,
bólintok vagy köszöntelek,
az is lehet, úgy megyek tova,
mintha ott sem lennél,
...de ne hidd, szándékom: megsértselek...
Mert amíg van,
reményekkel játszol,
győzködöd mindennapjaid,
rakosgatsz napról napra,
bár már látod,
közeleg egyre jobban... nincs!
Olyan ez a béka...
beugrott a tóba.
Meg akartam fogni,
békát eljátszani,
négykézláb is másztam,
ugrott a két lábam,
brekegtem is neki,
nyelvem lógott már ki...
...szólt a kisegér,
s lám addig-addig,
már a macska is
nagy szemekkel néz...