Pécsi Ágnes
Azt hiszi a medvebolha,
garázdaság medve álma,
akkor ehet, akkor csíphet,
medvetappancs nem csapja le.
- Egyszer vége lesz! -
mondja az Úr...
- Utad felém sziklákon vezet túl.
Nehezékeket nem én rakom rád,
kapum tárva, be is szaladhatnál... -
Levélen sír katica,
így talál rá a hajnal,
meg is kérdi: - mi a baj?
Ha segíthetek, mondjad -
Karácsonykor Mikulás...
Apró, kicsi angyalkák
kérve-kérik Mikulást:
- Apó, apó, jöjj hozzánk,
ünnepeljünk együtt hát,
ne várj búsan egy évet,
gyere velünk reptében,
rénszarvasszán repítsen,
körbeveszünk szelíden...
Fenyőfa, fenyőfa,
van-e neked lakód?
- Van nekem, van nekem,
fenyőszajkó lakóm. -
Fenyőfa, fenyőfa,
megválnál-e tőle?
Álmodozik a zsiráf:
- égig érni kéne tán,
onnan nézném, mit csinálsz,
felhőhabot fújnék rád,
Napot veled játszanám,
Holddal földet bejárnám,
éjjel álmod vigyáznám...
...már integet Mikulás,
puszit szétszór - szerte,
sok-sok gyermek mosolyog
máris hívó szemmel.
Strucc lépked a homokon,
arra téved a medve,
ledermednek mindketten,
- ki ez, mi ez - csak lesnek.
Úgy adódott, egyszer,
krumpli nőtt a kertben.
Hogy lehet, hogy lehet?
Nem vetette senki sem.
Tudsz-e mindig őszinte lenni,
pont ott az alkalomnak merni,
ki merni mondani válaszod
úgy, ahogy te gondolod...
Úgy érzem, hullok szét,
itt egy darab, s ott
meg szanaszét,
és már nem tudom összeszedni
azt a sok részemet,
hiányzik az illeszték,
az a pont jó bele,
ennek itt, ennek ott a helye...
Jaj, de jó a csigának,
vándorolhat, megállhat,
bárhol éri éjszaka,
házba bújik, megágyaz,
kialussza jól magát,
reggel csúszik majd tovább.
Még kóstolgat,
de már ravasz,
éj és hajnal
foggal harap,
didereg is,
akit kint ér,
sóvárog majd
kabát kincsért...
Már feladnám...
megalkuvás lesz az út,
bennem lévő düh...
szememben görcsösen
tehetetlenségre gyúl...
Úszó hajó
léket kapott,
apró résen
lassan csorog
tengercseppek,
nem áradat:
- szurkot rája,
megálljanak!