Páva Zoltán
Nem tudok gondolkodni
Pedig igyekszem
Hogy kéne túllépni
Haldoklom szeretem
Fújd ki az elmém
Kapcsold le a lámpát
Elakadt légzést szeretném
Játssz te sátánt...
A tesóm életét vesztette
Többé már nem a régi
Valaki tönkretette
Lakhelye már égi
Démonai erősek lettek
Nincsenek már játékai
Amik megszelidítettek
Eltűntek a barátai...
Tartja még a föld fölött
A napot a sár és a fény
A hosszú árnyékok között
Már ott bujkál a tél
Az első ködök idején
Nedves és szürke a halál
Újra jön a jeges szél...
Sétálok a sivatagban
Lábnyomok nélkül
Egy semmi maradtam
A minden elszédül
Nincsenek hangok
Nem lát engem senki
Nincsenek pillanatok
Nincs mögöttem senki.
Kényszermegoldásokon ül
Visszafordul jobb híján
Alkalmas ítéletet szül
Maga alá ás bízván
Lesz végleges megoldás
Ami elszaladt sokszor
Megmarad a borzongás
Ami lelket roncsol...
Fáradt sugarakat nyög magából
A vén, lángoló óriás
Mindent elűzött már magától
Pedig festett képe patinás
Keseregve vonszolja magát
Keresztül az ég kékjén
Romba döntve galaxisát
Elégve mindennek a végén...
Ki tudja mi lett vele
Összetört kétségbeesett
Makacs hogy elengedje
Makacs hogy megszerezze
Oly ártatlan és finom
Hogy lehetne egy másikon
Festve van egy másik ikon
Szemeimet felé nyitom.
Mit láttam, mit láttam
Majd` elájultam
Ahogy` ott álltam
Ezt látnom kellett
Szemem csak lesett
Majdnem a porba esett
Ez a nekem való
Nyitva volt az ajtó...
Gondolkodom vízbe mikor fulladtam
Amikor az életet elhagytam
Valaki mindig lyukat okoz
Most az aki vízbe fojtott
Még mindig azon gondolkodom
Mikor hagytam el otthonom
S ki engem elárult
Az most talán elámul...
Örökké magasan
És mélyen kutatok
Nemet mond hangosan?
Vele nem foglalkozok
Tengerek Neptunusza
Válaszoljon nekem
Égjen szimbóluma
Gyöngyvirágként velem...
Megpróbáltam gondolkodni
Megéltem az egészet
Megpróbáltam lefesteni
Színekbe öltöztetni a merészet
Az időmet eltöltöm
Amíg keresek darabokat...
Messze még a hajnal
Aludni nem hagynak
Messze még a hajnal
De te már részeg vagy...