Patkós Laura

Patkós Laura

Született: 2001. október 26.

Népszerűség: 69 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Apa

Egy perce húztam le a belőlem ömlő savat,
te is, mintha csak egy perce mentél volna el,
hiába, az eltűnt idő utánad szalad.

Tovább...

fogócska

buta gyermekként fogócskázva szállunk
felhőtlen az ég csupán egy puha párna
magát értünk feláldozva repít
az égboltra hányt szivárvány végén
talán már nem a magány vár
lelkünkben épített palotánk mennyezete repedezéseiből...

Tovább...

pasztell hajnal

törött lámpaburaszilánkokat hord szét az est
pasztell színekben játszik a hajnal
egy-két pillanatra néma zaj...

Tovább...

Anx/Soc -

húsz perc fojtásában
egy egész élet lepereg
bad trip csupán
mi véget nem ér sosem
mandulákba szorított vágy...

Tovább...

dámajáték

világűrben lejátszott
földre szállt dámajáték lennék
soha véget nem érő fekete párbaj
lelkemmel vívnám a játszmát magam ellen
észbe vésném mi is kell
s mi az ami nem

Tovább...

ex-it

én csak arra emlékszem alakodból
ahogyan öledbe mállva olvadtunk eggyé
beleszerettem a gondolatba...

Tovább...

szivárványcsúszda

galád húsba kerülve petárdaként tör át rétegeimen
apró életet lehelve e testbe
mi halálra kárhozva liheg
de már szivárványcsúszdán csúszva folyok bele a csillagokba
szállok számomra ma nincs határ...

Tovább...

...

kifeszített szívrekeszizmom
hanghullámai karcolnak dallamot az estbe
a vonót te fogtad
ez idő alatt mégsem tanultad meg helyesen húzni
szálak helyett éles papírhajókkal evezel lelkem apró erein
bele-beleragadsz a lápba mit közte rejtettek el az évek...

Tovább...

álomtársak

eggyé válva azzal a szereppel
mi rám szakadt egyszer
most másra vetem rá terhem
ezzel elveszve a világegyetemben

Tovább...

hirtelen nincs semmi sem

folynak ma a csillagok
sziklaszilárd tejútból kőszívvé vált bennem
a magány s a fájdalom felváltva konstans
lenne egyszer űrhajószívemben
már az univerzum végében tartanék

Tovább...

megvakult lélek

lila sebhelyes páholy...

Tovább...

Gyönyörű ébredés

Pilledten,
fagyos álmok közt
is csak rád
gondolok, mikor
tudom, te
is talán egyben
maradsz, ha
látsz, lehet, mégis...

Tovább...

tévhit

elmém foszló húsba zárva
vár már évek óta
de nem felejt
magáról a paplant levetni
nehéz akár tőrt a szívbe vetni el
átokkal megáldva
ez csak folytonos ébredés
lesz-e vajon ki a valót meglátja...

Tovább...

sótenger

kiszívtam minden porcikámból
az utolsó leheletcseppekig
bánatos sótenger vagyok
a világűr kellős közepén
csak egy fehér kréta
vászon kartonlap
életem apró sóhajai
rajzolnak rá füstöt...

Tovább...

Gondolatok a mozgólépcsőn

A tágult éjbe ránt a futószalag,
felkavarja gyomrom,
le, majd felszalad:
földben lábaim. Maradok.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom