Pataki Zoltán (Sonnenuntergang)

Született: 1992. december 8.

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csak egy éj

Vártam a leányt, egy szigeten ragadtam,
Hol az éj örök, zajában nyughatatlan
Kiléte csöpög, átfolyik ujjam között -
Érinteném már, de hajóm összetörött.

Tovább...

Az utolsó cselló

Asztalom csapkodom - szólítlak, élet!
Még gyerek maradtam, ki nem zenélhet,
Csak sírok és ütök, zajom nem értik,
Emberhez szól nyelvem, mégsem beszélik.

Tovább...

Őszintén

Egy kettétört kürt sodródik a vízen,
Hangom már hanyatlik, többé nem üzen.
Megfagyott pillanat szól csak igaz szót,
Elrejtve, csendesen a benned valót.

Tovább...

Kérdés

Egy kikötőn várok, esik az eső.
Redőim rejtekén sok kitört küllő,
És csak rágondolok, arcom már nem fogja
Időnek lágy keze, csak emléknek foltja.

Tovább...

Messzeség

Itt van az ősz, leendő kedvesem,
Lombjaid alatt ülök csendesen.
Elsárgult életem eléd vedlem,
S ha takaróm leszel, nincs kietlen.

Tovább...

Hideg

Zokog lefelé az eső
Borús, fázó éjszakában,
Hogy táplálja farkaslelkem
Az örvénylő órákban.

Tovább...

Ibolyához

...Mely kincsét szórja nyíló virágra...)

Hullámokat küld a lila tenger,
S rajta sok falevél színes emlék,
Míg a mélység csöndes temetője
Int. És mennék, messze elutaznék,
Úsznék múló évszakokkal, élet!

Tovább...

Hachiko

Szóljon most dallamom...

Tovább...

A moly

Rózsás ruhájában fújja fuvoláját
A nádszáltündér, kinek nótáját
Hallgatják a csillagok, az őrzők,
Emberek szemében mélyen rejlők.

Tovább...

Az álmok földje

Hűvös szelek útján jöttem,
Hol az utcák csöndbe borulnak,
S miként az éj pókja szövi hálóit:
Rám úgy aggatja ruháját az óra

Tovább...

Magány

Lelkem tábortüze mellett magam vagyok,
Fényét sem ontja már - kialszom. Csak a fagyok
Lehelete csókol, s csokorba csomózol,
Mintha menni kéne, de élőt ne temess.

Tovább...

A falhoz

Milyen lehet a fallal egyesülni?
Tompa idők között lelket elnyelni,
Mikor a kemény szavak nem ütnek át,
Csak csendbe ringatni örökös zaját.

Tovább...

Alkony

Fekete mag, mit ember hagyott bennem.
Nem múló sikoly, lelket tépő ketrec.
Mint foszlányos kép, rajta mérges háló,
Anyagomba szőtt, bánatos zabáló.

Tovább...

Tél

Esik a hó, harsány szél fúj,
Arcokat tép és lelkekbe fúr...

Tovább...

Kontraszt

Kinyújtózott az alvó tavasz
Napfényt szórva, oldozva panaszt.
Éhes szirmú virágok nyílnak,
Dalra fakadt madarak szólnak.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom