Patainé Hedvig

Patainé Hedvig

Született: 1950. január 6.

Népszerűség: 67 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Lélek-szem

A robogó vonatablakból néztem
a szélsebesen távolodó, tovatűnő tájat,
akárha múltba vesző pillanat,
melyről biztosan tudod, a következő
már sohasem lehet ugyanaz.

Tovább...

Szuvenír

Némelykor biz kifürkészhetetlen,
titokzatos szerzet az ember.
Olykor hisz a hazug szónak,
másszor hazugnak véli az igazat.

Tovább...

Múlhatatlan

Ráérősen sétálgattam a liget fái között,
hallgattam a sudár nyírfák suhogását,
mint üzengetnek a friss tavaszi széllel.
A természet időtlen, örök hangjai ezek,
meglehet, nélkülük megszűnne az élet.

Tovább...

Fordított világ

Csöndes mozdulatlanság honolt a tóparton.
Körülölelt a néma, ködbe veszett november,
mintha csak fénye vesztett, megkopott fotó.

Tovább...

Súlytalan

Ódon utcákon ballagtam céltalan,
körülölelt valamiféle borongós,
borzongató elmúlás hangulat.
Néztem a kopottas, öreg falakat,
vajon mi történhet most ott benn?

Tovább...

Remetelét

Messze innen, túl a hegyen,
egy elhagyatott kis szigeten
éldegélt egy szomorú szemű,
nem túl eszes remeteember.

Tovább...

Időtlenség

Macskaköves, sötét, néptelen utcán
öreg bronzlámpa világlik mélán.
Tompa fénye bekúszott ablakomon,
komótosan szétáradt a falon. Tudtam,
álomország újfent kilökött magából.

Tovább...

Szabadság

"Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem."
Írta egykoron Petőfi.

Tovább...

Misztérium

Némelykor úgy érzi az ember,
nem elég a szó, simogatás,
hol a becézgetés is kevés már,
ott a zene gyógyír csupán.

Tovább...

Töredék

Szeretem, amint csendes hajnalon
nesztelen takaróm alá kúszik
valamiféle bensőséges nyugalom,
bearanyozva a közelgő napot.

Tovább...

Születés

Sokan vannak kik egy boldog,
túlfűtött pillanat eredményeként
leszülettek erre a világra.
Megint mások talán egy gyötrő,
leigázott pillanatban fogantak.

Tovább...

Tükröm tükröm

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem!
Mit látsz, amikor rám nézel?
Látod-e az ifjonti tüzet szememben,
mely ráncaim mögül terád les?

Tovább...

Emlékmás

Tonett hintaszékemben üldögéltem,
régmúlt időkön merengtem csendesen.
Önkénytelen behunytam a szemem,
hogy jobban lássam az emlékképeket.

Tovább...

Emlékezzünk

Hagyd, ne gyújtsd még fel a lámpát,
oly nyugodalmas a félhomály.
Csak ülj ide mellém csendben,
s fejtsük fel együtt a régmúlt fonalát.

Tovább...

Igen...

Óh, mily sokféle is az igen...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom