Patai Irén
Megváltott vagy
Már majdnem feladtam.
Belenyugodtam
Vagy inkább elfogadtam, elfáradtam?
A csend, nyugalom.
Itt megállt az idő.
Együtt pihennek mind ők!
Szavakba, mondatokba foglalhatnám.
Ám zengjen énekem, szálljon hozzád!
Csak dicsérlek, mást nem tudok tenni.
Lelkem csupán eddig tud menni.
Hazugság az életem.
Mert azt hiszem, nem én élhetem.
Nem kéri Isten senkitől,
Hogy vegyen magára állatbőrt.
Csak akkor szólok,
Ha van mit mondani.
Csak akkor írok,
Ha van, ki olvassa is.
Porszem vagyok,
Ám tudom, hogy Rád számíthatok.
Hatalmas vagy, ó, Uram!
Benned van minden bizodalmam.
Ő, ki napról napra gondol ránk.
Mi meg hűtlenül elhanyagolnánk.
Bizony mondom, nem a mi hibánk.
Az élet forgószele pörget másfele.
Érzem, hogy minden sejtemben
Ott vagy, Istenem!
Hiszem, hogy "aki eszi én testemet...
Istenem, íme.
Szívemen a kezem.
Kérlek, bocsáss meg nekem.
Kérlek, gyógyíts meg engem!