Patai Irén
Szomorúan írom e sorokat.
Talán nem találok szavakat.
Szavak nélkül is tudhatják.
Köszönöm, Istenem, hogy szeretsz minket.
S hogy cserébe nem vársz semmit,
Ám te odaadsz mindent!
Kisebb vagyok én, Uram, minden te teremtményeidnél.
Hiszen Te oly hatalmas vagy!
Hozzád fohászkodom ma.
Amikor az első langyos szellő
Simítja arcodat.
Már oly messzinek látod az elmúlt harcodat.
Azt kívánom mindenkinek az új esztendőre.
Amit csak magamnak minden új évre!
Egészséget, békességet, boldogságot.
Amely odanyúl,
Amikor bajban vagy.
Amikor senki más nem támogat.
Kezedben van a sorsunk!
Boldogság.
Tudod, mi az?
Naponta megköszönni.
Mert barna vagyok?
Mondd, meddig kell még
Lesütött szemekkel
Tűrni a megaláztatást?
Kihűlt érzések, miért vagytok?
Szorosan ölelni, szeretni.
Emberek, erre vágyjatok!
Szólni s nem hallgatni.
Akkor is, amikor csodát teszel.
Hálát adni, tanúbizonyságot tenni!
Az egészséget!
Mindennap az egységet.
Lelki-testi egészséget!
Add meg, Uram, nekünk!
Hála
Uram, Uram!
Oly közel vagy, és mégis távol.
Lelkemből a hála oly erősen lángol!