Pásztor Piroska

Született: 1954. augusztus 8.

Népszerűség: 197 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Gondolsz-e rám?

Ha fáradt csendben fürdik a táj,
s az égen alkony ver tanyát,
szobádban sápadt félhomály,
gondolsz-e rám?

Tovább...

94132

A művész

A művész egy bohó, vidám kalandor,
kinek olykor édes a fanyar vackor,
sokszor keserű a mézes csemege,
ha úgy van kedve, magányos remete.

Tovább...

Béklyóban

Bennem már csitulnak a szavak,
csengő rímek, fájdalmas jajok,
bár itt-ott parázslik a salak,
rég kihunyt tüzem, lelkem vacog.

Tovább...

65140

Kételyek

Egy éjsötét maggá vált szobám,
ízes, lédús hús, aszalva rég,
hogy magam akartam: mondhatnám,
vádaskodnom merő dőreség.

Tovább...

6285

Egy régi karácsony

Keresztapám emlékére

Karácsony délután keresztapám
- dolgos kezében az ünnepi hám -
kivezette a pej lovát, Rárót,
majd befogta a jókora szánkót,
és a gyereksereg örömére,
felültetett minket tetejére.

Tovább...

Magadnak ródd fel!

Sértett, kopár lelkedbe omolva
botladozol a léted göröngyein,
a sorsot vádolva és másokat,
szemrehányón sorolod sérelmeid.

Tovább...

60140

Jöjj velem!

Kérlek, jöjj velem, jöjj hegyemre fel,
hol sóhajodra víg madár felel,
lábad elé simul a tarka völgy,
és vár egy zord szelek cibálta tölgy.

Tovább...

Te vagy...

Ha nem visz lábam,
helyettem lépsz...

Tovább...

Az igavonó dala

Gerinced roppantja a szegénység,
féltett büszkeséged zálogban rég,
fűtetlen szobádban vacog a nincs,
szép szó gyógyítana, de ritka kincs.

Tovább...

Nem félek...

Ülünk az asztalnál,
nincs szavam, nincs szavad.

Tovább...

A madárhoz

Kérlek, repülj tenyerembe,
itt van az éltető mag,
e rút világ kirekesztett,
szinte semmim sem maradt.

Tovább...

Meglopni csak...

Meglopni csak azt lehet,
kinek vannak kincsei,
és nem azt,
kinek polcokon
sorakoznak nincsei.

Tovább...

Meditáció

Vihar volt az éjjel,
szél cibálta a fák
bozontos üstökét.

Tovább...

Felemeltél

Segíts nekem a múltat feledni,
sok gyötrő álmom hulljon szerteszét,
taníts meg, hogy kell a fényben járni,
és hallgatni az erdő lágy neszét.

Tovább...

Ha rád néztem

Ha rád néztem, mosolyodban égtem,
úgy űzött vágyam egyre csak feléd,
mint vadat űz vízhez inni szomja,
s el nem múlik, hiába is oltja.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom