Partl Béla Péter
Szia! Hogy vagy? Mizújs? Mit csinálsz?
Alapkérdések voltak, de már letűnt szócsaták,
Kérdeznem kéne, de már félek tőle,
Mert nem tudom, hogy mi a rossz és mit várnak el tőlem.
Olykor sötét villanásba dől a szívem,
Máskor csodás színekbe rovok le mindent,
Egykoron a lelkem szabadságra várt,
Nem tudtam még, hogy a vers a megoldás.
Több, mint huszonhárom éve kezdtem el,
A lelkemben lévő érzelmet tártam fel,
Akartam, hogy lássák, ki is vagyok,
Mert a szót nem hagyták, folyton belém fagyott.
Úszom II.
Vettem egy mély levegőt, és merülni kezdtem
Búvárkodtam bele az ismeretlenbe
De mikor már elég mélyen jártam
Eszembe jutott, hogy a föld az én házam.
Álmatlan éjszakáimban eldobtad az életed,
Tudathattad volna, hogy nem is te vagy a végzetem,
Mondhattad volna, hogy nélküled álmodjak tovább,
De majd üres életem megtölti valaki más.
Veszem a kalapom, és gondoltam egyet,
Úszni fogok, de nem a vízbe mentem,
Folytatom az úszást az élet folyóján,
Hátha lesz olyan part, ahol várnak rám.
Támadt egy remek ötletem minap
Kell hozzá tojás, de a kenyeret nehogy kihagyd!
Veszek tányért, a tojás felverem
Kis só, a csoda félig kész, de még nem ehetem.
Egykoron az apám voltál,
Aztán fogtad magad, elillantál,
Azt mondtad, viszel mindent,
Tönkretetted mindazt, amiben hittem.
Tiszteletem a hölgynek, kézcsókom önnek,
Megkaphatnám a kezét, mert a szó elröppenhet,
Személyes terét nem sérteném,
A hódolatomat fejezném ki ön felé.
Bakelit lettem, egy letűnt darab,
Fogdosni nem fogsz, már nem is szabad,
Összekarcolt, kopottas, öreg tárgy,
Ha hozzád vágnak, igenis fáj.
Lélekszemként élek ezen a világon,
Bejártam mindent, de sajnos, nem találom,
Voltam a földön túl is, hátha ott meglelem,
De sok millió lélek közt, ott se lelhettem.
Beleharapok a múltba, veszek egy szeletet,
Kiírom az időt, s a lelkem is beleremeg.
Szomorú szívem örökké vágyik rád,
Hogy visszamenjek, talán átírhatnám.
Kezdjünk is hozzá, van még pár nap hátra,
Lassan révbe ér az első májusi vasárnap.
Megérkezik lassan, s velünk együtt ünnepel,
Így minden anya lassan készüljön is fel.
Ma gyönyörű napra ébredtem reggel,
Talán nem hiszed, én is felkelek egyszer,
Nem tudhatod, mikor, de én is figyelek terád,
Talán nem kéne, de kell, most figyelj reám.