Partl Béla Péter
Világossá tetted. Nemet mondtál.
Hihetetlennek tartod! Én értem a szócskát.
Ne lepődj meg! Én is ismerem, használom is bátran,
Csak az a baj, hogy mindenre nemleges a válasz.
Mondd, hogy hallod a múltat, mikor becsukod a szemed?
Mondd, hogy mosolyogsz, mikor a múltad felnevet.
Mondd, hogy szerettél, sírtál, játszottál és éltél.
Ne szólj, csak figyelj, a múlt nem kísért rég.
Kortalan idő, hívlak most téged,
Meséld el nekem, milyen is volt az élet,
Régi idők hangja mind bennem száll,
De mondhatnám azt is, hogy az ifjúság.
Próbáltam mondani, de nem tudom,
A nyelvem hegyén olykor fájdalom,
Mondhatnám, de nem visz rá a lélek,
Kimondhatatlan szó vagy ellenérdek?
Hinni akartam, hogy nekem is lesz álmom.
Mindig úgy állok, hogy talán a következőt látom,
S mikor a szemem egy tekintetre néz,
Ha olyan a pillantása, akkor az arca beég.
Szia! Hogy vagy? Mizújs? Mit csinálsz?
Alapkérdések voltak, de már letűnt szócsaták,
Kérdeznem kéne, de már félek tőle,
Mert nem tudom, hogy mi a rossz és mit várnak el tőlem.
Olykor sötét villanásba dől a szívem,
Máskor csodás színekbe rovok le mindent,
Egykoron a lelkem szabadságra várt,
Nem tudtam még, hogy a vers a megoldás.
Több, mint huszonhárom éve kezdtem el,
A lelkemben lévő érzelmet tártam fel,
Akartam, hogy lássák, ki is vagyok,
Mert a szót nem hagyták, folyton belém fagyott.
Úszom II.
Vettem egy mély levegőt, és merülni kezdtem
Búvárkodtam bele az ismeretlenbe
De mikor már elég mélyen jártam
Eszembe jutott, hogy a föld az én házam.
Álmatlan éjszakáimban eldobtad az életed,
Tudathattad volna, hogy nem is te vagy a végzetem,
Mondhattad volna, hogy nélküled álmodjak tovább,
De majd üres életem megtölti valaki más.
Veszem a kalapom, és gondoltam egyet,
Úszni fogok, de nem a vízbe mentem,
Folytatom az úszást az élet folyóján,
Hátha lesz olyan part, ahol várnak rám.
Támadt egy remek ötletem minap
Kell hozzá tojás, de a kenyeret nehogy kihagyd!
Veszek tányért, a tojás felverem
Kis só, a csoda félig kész, de még nem ehetem.
Egykoron az apám voltál,
Aztán fogtad magad, elillantál,
Azt mondtad, viszel mindent,
Tönkretetted mindazt, amiben hittem.
Tiszteletem a hölgynek, kézcsókom önnek,
Megkaphatnám a kezét, mert a szó elröppenhet,
Személyes terét nem sérteném,
A hódolatomat fejezném ki ön felé.