Partl Béla Péter
Visszaszámlálás
Visszaszámoltam az időt, vágtam minden percet,
De tovább nem húzhatom, így egy nappal korábbra tettem,
Viszem a hordozót, és új útra lépek,
Miának szüksége van arra, hogy biztonságban éljen.
Arcpír
Kedvességtől meglágyulok, s mosolyog a lelkem
Szeretnélek átölelni, de nem lenne hozzá merszem
Nem vagyok egy modern srác, klasszikusként érzek
Nem értem a világot, pedig benne élek.
Döntésképtelenség
Mérlegnek születtem, sajnos ez egy átok,
Régebben is a részem volt, de nem a barátom,
Inkább egy balszerencse, egy puszta gát,
Ami tornyosul előttem, mint egy akadály.
Mia
Ez is megtörtént, és még nincs este
Pedig éjjel van, és megrendeltem
Hozzák majd, ahogy összeszedték
Nincs visszaút, de nem is tenném.
Mit adhatsz még a mádnak, amit eddig nem tettél?
Van még olyan szó, mondat, amit nem ígértél?
Volt, hogy betartottad, s már nem is csöpög az életed?
Vagy lenne mit ígérned, csak még nem tetted meg?
Első négy után
Első négy után az öt már helyénvaló lenne,
Nem jut eszembe semmi, nincs minden veszve,
Majdcsak lesz valahogy, korábbi verset is oszthatok,
Többet szeretnék tenni, hiszen magamból adhatok.
Álom
Megálmodtam, de sajnos, a világ ridegen való.
Nem tűr semmit, aki nem hasonló.
Kiábrándít, meggyötör, majd félrelök nemmel,
Aztán állok szótlanul, és nem értem, mi lett ezzel.
Projekt
Kitaláltam, ötleteltem, megvalósítani vágyom
De hát sajnos, nem úgy van, ahogy kitaláltam
Közben született egy kis módosítás,
Mire elkészülne a projekt, már egészen más.
Által mennék
Semmi ladik, semmi hajó,
Csak által mennék, hogy lássam, ki jó,
Hozzád, vagy át is hívhatsz,
Bár jobb lehet, hogy másnál virradsz.
Nyitány
Első napra virradtunk most már harmadik éve
Mikor elkezdtem, nem tudtam, hogy elkísér minden évbe`
Minden napra akartam egy ajándékot adni
Hogy aki nem figyelt, neki is legyen mit kapni.
Fikció
Rémképeimbe se jöjjön elő,
Mikor a napi beosztás azt írja elő,
Hogy az életet adó vonatról levesznek,
Tartózkodóhoz láncolnak, tartalékos lehetek.
Egy pont a múltból, ami a jelenbe mutat,
Szüntelen forgás, de mégse ad kiutat.
Idő végtelenjét másodpercben méred,
Pedig volt jó is, rossz is, mégse lesz vége.
Ott csillogsz a szemeimben, te vagy a világ
Benned élek én is, hiszen belőlem kreált
Hozzáadta apádat is, hiszen megalkudtunk téged
S így születtél meg, fiam, épp a csodám nézem.
Érdeklődő vagyok, egy kíváncsi jellem,
Tudni szeretnék mindent, nemcsak azt az egyet,
Nincsen olyan, ami nem érdekel, telhetetlen vagyok,
Sajnos, ez olykor rossz, hiszen mindent beleadok.
Sohasem tudtam szabályozni, mennyit adhatok,
Csak úgy megindult és mindenkit zaklatott,
Háborodást keltett, csupa nehéz szócsatát,
De akadt olyan is, aki nyugodtan elsétált.