Paluska Jánosné
Csillagzáporban
veled jóllakottan
fekszem két karodban,
gyönyört szór a nyári éj...
Bőröm alá kúszik az ősz,
rekedt szél dúdol, olcsó dizőz,
a nyár fakó sugarat küld még,
szemem sarkán ijedt tavasz kél,
egész valómban mozdul a tél.
Reggeli napfényre vágytam,
május zümmögve megérkezett,
rászállt a lila orgonára,
- Hogy vagy? - csak ennyit kérdezett.
Szeretnék még gyermek lenni,
neked gyöngyvirágot szedni,
titkon papírszívet varrni,
a nevedet beleírni.
Édesanyám, szép vagy nekem,
szép, akár a tarka rét,
kertedben ma minden madár
neked zengi énekét.
A fák gyermekei
szaladni nem tudnak,
karcsú derekukkal
szélben hajladoznak.
Mit is rejt egy női táska,
ne legyen már többé titok,
táskámat most kiborítom!
A zsebkendő nagyon fontos,
csipkés, vasalt a hóbortom,
papírzsepi az orromnak,
tupírfésű a hajamnak,
max factor bézs púder kompakt...
Valentin napon se szeretlek jobban,
ezen a napon se szeretlek másképp,
mikor a tűz bennem egykor fellobbant,
tudtam, hogy egész életemen át ég.
Jóízű szó a szeretlek,
mégsem ejtjük ki elégszer.
Ritkán ízlelgeti nyelvünk,
naponta kellene ejtsük.
Planétánk szegényebb lett ismét!
Ez év január elsején,
miután élt tizennégy évet,
bevégezte a földi létet
magányos George, az árva
achatinella apexfulva...
Recept
A fánk olyan szalag nélkül,
mint a rózsa illat nélkül!
Kössél kötényt, fodrosat,
süssél fánkot szorgosan!
Szél forgatott a farsangba,
konfettit szórt a nyakamba,
hópelyhekkel keringőztem,
korcsolyáztam tükörjégen.
Tél, tél, fagyos tél,
álmában zenél a szél,
hóbuckákon szaladgál,
kabátokba bebujkál.
Szem nem látja díszeit
az én fenyőfámnak, a szív
hallja csak énekét
angyalok karának.