Paluska Jánosné
A fák gyermekei
szaladni nem tudnak,
karcsú derekukkal
szélben hajladoznak.
Mit is rejt egy női táska,
ne legyen már többé titok,
táskámat most kiborítom!
A zsebkendő nagyon fontos,
csipkés, vasalt a hóbortom,
papírzsepi az orromnak,
tupírfésű a hajamnak,
max factor bézs púder kompakt...
Valentin napon se szeretlek jobban,
ezen a napon se szeretlek másképp,
mikor a tűz bennem egykor fellobbant,
tudtam, hogy egész életemen át ég.
Jóízű szó a szeretlek,
mégsem ejtjük ki elégszer.
Ritkán ízlelgeti nyelvünk,
naponta kellene ejtsük.
Planétánk szegényebb lett ismét!
Ez év január elsején,
miután élt tizennégy évet,
bevégezte a földi létet
magányos George, az árva
achatinella apexfulva...
Recept
A fánk olyan szalag nélkül,
mint a rózsa illat nélkül!
Kössél kötényt, fodrosat,
süssél fánkot szorgosan!
Szél forgatott a farsangba,
konfettit szórt a nyakamba,
hópelyhekkel keringőztem,
korcsolyáztam tükörjégen.
Tél, tél, fagyos tél,
álmában zenél a szél,
hóbuckákon szaladgál,
kabátokba bebujkál.
Szem nem látja díszeit
az én fenyőfámnak, a szív
hallja csak énekét
angyalok karának.
A lelkünk templomának
tárjuk ki ajtaját!
Nincsen az kulcsra zárva,
mindenkit bebocsát.
Nap szemébe néztem reggel
hunyorogtunk mind a ketten,
s mint régi hű cinkostársak
szemléltük a tarka tájat.
Nem melegít a hold fénye,
fázom a csillagok alatt,
hazatalál minden lélek,
akiért gyertyát gyújtanak.
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
Vállamra hullt egy levél,
megérintett az ősz.
Senki sincs, aki megért,
várom, hogy visszajössz.