Paluska Jánosné
Lement a napocska,
nem forog a hinta,
elültek a lepkék,
nem kell a vacsora.
Csecsemőként nem tudtam még
felülni sem, járni sem,
mégis anyukám követtem,
a szemem csak rá figyelt.
Nagyapámnak volt két lova,
Csillag meg a Lenke,
kanalas kút friss vizéből
ittak reggel, este.
ukrajnai képek
Romok fölött csüggedő tábla,
itt utca volt valaha, házak,
törmelék közt árva zongorán
egy eltévedt noktürn futkorász.
Mosolyogtam nagyapám
dús, kackiás bajuszán,
oly viccesnek találtam,
mégis egyre csodáltam.
Szélviharral viaskodott,
faágakba kapaszkodott,
kéményfüstöt táncoltatott,
tovább mégse maradhatott.
Örüljünk, emberek,
karácsony érkezett!
Harangszó hívogat,
zöld fenyő bólogat.
Decemberben fázik a madár,
decemberben fázik az ember,
decemberben deres a határ,
decemberben befagy a tenger.
Erzsébet nap alkalmából versbe szövöm nevedet,
Ragyogjon rád őszi napfény, és megannyi szeretet!
A napsütésben rejlő
csintalan, apró szeplő
mind gyermekarcokra ült,
a homokozó kihűlt.
Színed elé érkeztem,
kegyelmes Istenem,
lelkem terád éhezett...