Pál Szabolcs
Ha veled vagyok, boldog leszek,
felejtem kínjaim, amit teszek,
te vagy a mindenem, jól tudod,
bármit kívánsz, megkaphatod.
Szeretnék a világnak adni még művészetet,
hogy életem mégse legyen oly jelentéktelen.
Szeretnék a világba valamit hagyni magamról,
s tudom, hogy mások is tanulni fognak a hibáimból.
Kék szemeid csillognak,
fehér szárnyaid csattognak.
Boldog mosoly arcodon,
hímzett vőfélyszalag hajadon.
A májusi "szellő" beszökött
az iskolánk ablakán.
Hangosan dübörgött
a végzősök ajtaján.