Pál Júlia

Pál Júlia

Élt: 1967. március 10. - 2016. október 11.

Népszerűség: 115 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Mosolyra szomjazva

Betűkké gömbölyítem a gondolataimat,
Mohón szomjazom a puhán simogató szavakat.
Én hiszem, hogy élni csakis így lehet, így érdemes,
Ha mindig vidám mosolyommal színezhetem a szívemet.
Semmibe se kerül, de sokat ad, és emléke örökké megmarad!

Tovább...

Szárnyaló érintés

Simán éjbe siklanak a halkuló nappalok,
Már a felhők között bújócskáznak a csillagok.
Párnás pihenésre tér a zaklatott rohanás,
Megérint ez a csend, a Hold is némán andalog.

Tovább...

Lélekharang

Mondd, mit mesél az éjjel, mikor álom simítja arcodat,
Mondd, mit mesél a reggel, mikor a Nap érinti válladat?
Mondd, érzed a rezdülését, mit a fénnyel postáztam feléd,
Mondd, érzed a dallamot, szívem dobbanásának énekét?

Tovább...

Alkotni jöttél!

Nedvesen sárguló avarba takarózik az őszi este,
felhők fátylán át, csillagok fényét hiába leste.
Halkuló eső mossa az élményt őrző ablakot,
és a gondolat búcsúztatja a lemenő Napot.

Tovább...

Júlia

Névnapomra

Jeles napra ébredő a színes mosoly az ajkamon,
Új utakra titkot terelgető napsütötte harmaton.

Tovább...

4872

Fehérben lélegzem

Pelyhes hótakarót roppant rám a fagyos éjjel,
óvatosan bepólyálva a hajnal fényével,
titokba takarva az ősz marta sebeket,
viharos vágyakból szőtte terveket.

Tovább...

Hónapsoroló

Június

Játékba folyik a forró leheletű élmények mosolya,
Útázásba gurul a szabad napok hahotás hangulata.

Tovább...

Némaságra ítélve!

Titkokat tapint az érző érintések éhsége,
Könnyezik a komor este csöndjének sötétsége.
Régvolt hangokat kutatok a pókháló takarta térbe`,
De most a feledés némaságot simogat álmaim mezejére.

Tovább...

Panel szerelem

Papucsba bújik az ébredő reggel,
Andalító álmokat dúdol a vekker.

Tovább...

Őszbe szökik a nyár

Hamarosan őszbe szökik a nyár a Kárpátok felett,
csokorba szedve az öröm és bánat perceket.
Bár ragyogott vidám, perzselő fényeket,
de sok magyar anyának font hajába
sóhaj őszüléseket.

Tovább...

Szerető ölelés

Szeretem e tájat, hol először sírtam életet,
itt éreztem, hogy milyen az anyai szeretet.

Tovább...

Hónapsoroló

Június

Játékos fény öleli a zajos zölddé mosolyodó, takaros tájat,
Útjára kélt a mindent elöntő, forró leheletű varázslat,
Nyarat nyújtóznak végre a gyümölcsillatú, színes vágyak.

Tovább...

Áthangolom az életem

Tőlem-Neked

Csak egy szelíden színes szikra voltam,
aki a szíved izzó parazsát szítottam,
lazán lángra lobbantottam.

Tovább...

Mosolyt, lélegezz!

Itt az idő!

A mosolygó létnek.
Megtörni a bús csendet,
nem félni a vörös hajnalokat,
szürke csövekből ropogó zajokat...

Tovább...

Hét életen át

Selyemfátylával takart be az éj sötét sóhajú csendje,
Csak egy érzés rezdül a nyár forró leheletébe.
Megérint a gondolat, ami az éteren átsimul
Az altatópárnám vágyakozó leheletébe.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom