Paga
Rémálom, de valóság
Miért gonosz ez az ember,
Mikor örülhetne csendben,
Amikor már földre estünk,
Újabb csapás miért jár nekünk?
Lankad a nap, s már nyúlik az árnyék,
Hűvös az est és nyirkos a reggel,
Alma piroslik, ősz szele vár még,
Festi a fákat színes ecsettel.
Éget a nap, arcomat hullámok csapkodják újra,
Szemem elméláz a kéklő, végtelen vízen,
Korallok villannak fel, sziklák közé bújva,
Minden ismerős már, egy sem idegen.
Tétova ars poetica
Százat írtam, de mit ér ez,
Ki olvassa, mit sem érez,
Lelke bolyong messzi tájon,
Ne vigadjon, s ne is fájjon.
Házassági évfordulóra
Szikrázott a nap fölöttünk,
Mikor a templomba mentünk,
Kapuban állt falu népe,
Nézték, a menyasszony szép-e?
Életem pillanatai - gyorsvonatból nézve
Mindig rohantam én,
Amióta élek,
S addig sietek, míg
Zeng bennem a lélek.
Fekszem a napon,
Jó anyám ringat,
Tehén az ólban,
Friss szénaillat.
Az Elszármazottak találkozójára
Hol születtem, s nevelkedtem,
S ahol lett belőlem ember,
Hol izzadtam, nyármelegben,
S hóban-fagyban dideregtem
Egy elszármazott verse
Itt születtem, s itt nyugszanak őseim háromszáz éve,
Hol a főkötőket még Petőfi is dícsérte,
Boldogulást mégis máshol találtam,
S elhagytam hűséges szülői házam.
Távoli kedves,
Halld meg e halk,
Szép muzsikát!
Életem egyre csak
Ing és bong,
Reszket a lelkem,
Hogyha a reggel
Nélküled ébreszt...
Szeretett tanáromnak
Szemedben még mindig ég a tűz,
Ahogy utoljára láttalak,
Elmentél, s engem a bánat űz,
Hívtál, s meg sem látogattalak.
Születésnapomra
Ifjúkorom bágyadt delén
Huszonkét éves lettem én
A locsolkodásról
Húsvét vasárnapján
Krisztus feltámadott,
Másodnapjára már
Feladatot adott...
A Nők dicsérete
Hogyha nő,
Tudja ő,
Mind, aki férfi,
Ő megigézi.