Pádár Martin

Született: 1991. április 9.

Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Haza II

Csillagok

Ti ott fent! Drága csillagok!
A végtelenségben születtek, majd meghaltok.
Láttatok teremtést, pusztulást,
Majd egymás hamvaiból feltámadást.

Tovább...

Sötét utcákon járva

Sötét utcákon járva sötét esőcseppek hullnak.
Arcomra hullva lassan a holdfényre gyúlnak.
Szemem tükrében a magány, mint érzelem
Rejtőzik halkan, de lehet, hogy csak képzelem.

Tovább...

Nos, mit is mondhatnék?

Nos, mit is mondhatnék? Azt, hogy hiányzol?
Álmaim kertjében rózsaként virágzol.
Nos, mit is mondhatnék? Azt, hogy imádlak?...

Tovább...

A Napba tekintvén

A Napba tekintvén
tűnődtem én.
Én, ki oly egyedül
választottam szerepül
azt, mi fontos,
mint muzsikáló lantos.

Tovább...

Dermedt láncok

Könnybe lábadt éjszaka,
a cseppje, mint a zúzmara.
Szálldogáló hópehely,
a városunk üvegkehely.

Tovább...

Száll a por

Száll a por, zörögnek a vágyak.
A szív dobog, lépések, szárnyak....

Tovább...

Őszintén

Megcsillanó porszemek, homályos emlékek.
Holdfényben szálló, táncoló szentlélek.
Suhogó szellőben szundító testvérem.
Kérlek hallgasd meg azt, amit mesélek.

Tovább...

Egyedül

Ártatlan ember, ártatlan vágyak.
Árnytalan lélek, levágott szárnyak.
Az én szívem igaz dallamot penget.
Az éjszakában megtöri a csendet.

Tovább...

Szomorú ének

Reggelente dalol egy pacsirta.
Könnyeivel a földet telesírta.
Keserű dallam az, mit énekel.
Mosoly helyett így búsan ébredek.

Tovább...

A Nyílt Titok

Élünk, mert érzelmeink hajtanak.
Hihetetlen álmok tengerei altatnak.
Ha félsz, csak hunyd le a szemed.
S kéz a kézben átszeljük az eget.

Tovább...

Keresd a fényt

Lelkekként kerülünk eme világra.
Testet öltve az emlék már hiába.
Odavész, hogy kezdjünk elölről.
Hogy tanuljunk magunkról, az emberről.

Tovább...

Boldog karácsonyt, Gyöngyi

Két lélek, két város,
Egy érdekes páros.
Lelkünk egy darabja.
Egymásnak falatja.

Tovább...

Szerintem

Hangok a fejemben.
Fájdalmas emlékek.
Hamis szerepben.
Emberi kellékek.

Tovább...

Viszlát?

Becsapott a villám, eleredt az eső.
Magamban sírok, de már késő.
Azt hittem, jó vagyok. Tévedtem!
Miért? Hiszen erre éheztem!

Tovább...

Van, hogy...

Van, hogy fogytán az erő.
Van, hogy minden rendben.
Van, hogy esik az eső.
S te ülsz némán, csendben.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom