Oszlánczi Sándor Ottó

Oszlánczi Sándor Ottó

Született: 1973. január 18.

Népszerűség: 36 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Útszéli fák télen

Autóbuszból kitekintve

Mint fekete csontvázak az út szélén,
csak nyújtják karjukat az ég felé,
s testüket zord csókkal pecsételé
a fagy, mely rideg, kegyetlen végzés

Tovább...

Nincs már hitem

Agyam rejtekében 08

Fájó és üres lelkem már eladnám.
Úgy szeretnék szárnyalni szabadon,
s nem nyargalni a futószalagon.
Ez az érdekes, rejtélyes feladvány!

Tovább...

Lélekrezdülés

Kárhozott vagyok. Már semmit sem érzek,
csak bolyongok az üres pusztaságban
lelkiismeretem kopott romjain,
és csontvázzá aszott szavak roncsain,
melyek értelmét már régen nem lelem.

Tovább...

Csak Te vagy!

Amit a művészet jelent nekem

Élet, halál,
múlt és jelen,
vad szenvedély,
mind Te vagy.

Tovább...

Rózsára leltem

Agyam rejtekében 05

Rózsára leltem egy szemétdomb alján,
hol kinyílott édes-bús virága,
mint gyógyír a Föld féregrágta ajkán,
vagy az éjjel múló álomvilága.

Tovább...

Kereslek

Kereslek
virágzó fában,
újult mezőben,
vakító napban,
ó-temetőben.

Tovább...

Te vagy...

Te vagy a Vágyam,
szívem élő fénye,
Te vagy a lelkem
minden melegsége.

Tovább...

Itt vagyok

Itt vagyok, Kedves,
lelkem átölel.
Remélem, érzed,
s nem késtem még el...

Tovább...

Keresem

Keresem az illatod,
párnámon még meglelem.
Keresem a kacajod,
szívemben még megterem.

Tovább...

A semmi ágán

Telebagóztam a lakást,
most hallgatom a csönd szavát.
Még a monitort bámulom,
mely egykor nyitott ablak volt
elméd, lelked, szíved felé,
és csak a semmit olvasom
soraid helyett, könnyesen.

Tovább...

Játékosan

Mellüregben zakatoló szív,
levegőt faló tüdőlebeny,
álomvilág, ami folyton hív,
átfutó gondolat énemen.

Tovább...

Ajándék

Agyam rejtekében 01

A legnagyobb ajándékot adtam.
Szívem keserédes, zúduló árját.
Cserébe gúnyt és megvetést kaptam,
s kiátkoztak a haló Föld porából.

Tovább...

Valahol

Az árokpart hideg földjén ültem,
és éreztem, ahogy a szél kavarog.
Emlékeim súlyától szédültem,
s már tudtam, hogy tovább nem ballaghatok.

Tovább...

Gondolatok

1.
A szív puha,
az elme néha tétova,
éppen úgy, mint az
el nem
mondott óda.

Tovább...

Furcsa, méla ködben

Valami furcsa, méla ködben ültem,
éreztem, még a lelkem is párolog.
Mozdulni se mertem, mert attól féltem,
ha megteszem, még a köd is összenyom.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ