Osel

Népszerűség: 119 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Hargitai szél

Hol kukujzabokrok közt térdig jár a szél,
szavak nélkül, suttogón ősökről mesél.
Van, hogy meglobogtat zászlókat az égen,
s van, hogy megpihen a kopják erdejében.

Tovább...

Szívemben tiszta szoba nyílott...

Féltél a sötétben,
s nem ölelhettelek,
de a sors szívembe
írta ott akkor szent neved.

Tovább...

Félálom

Lágyan ölelt át, és karba vett az alkony,
elringatott békés, végtelen ölén,
estimává halkult könnyed, égi hangon
láthatatlan hálót font az éj körém.

Tovább...

Kétperceidben...

Úgy jár-e órád, mint akkor, régen,
két perccel túl, mint az idő éppen?
Meséltél róla, s én észrevétlen
rabságba estem kétperceidben.

Tovább...

Bennem tanul még az Isten...

Bennem járni tanul még az Isten.
Botlások közt százszor is, ha kell, felállni,
bölcsőtől a sírig örök küzdelemben,
magában a békét mélyen megtalálni.

Tovább...

Szívhasadás

Tükröm, tükröm, hazudj nékem!
Csak kegyesen, nagyon szépen,
hogy felállni mindig nemes,
s higgyem azt is, hogy érdemes!

Tovább...

Én fájón szeretlek

Édesen fájsz itt, mélyen legbelül.
Belém értél észrevétlen,
mint régmúlt nyaraknak gyümölcse
az elhulló, barna őszbe.

Tovább...

Erdő mélyén tavasztündér

Tél alkonyon, erdő ölén
tavasztündér még szendereg,
szunnyadó fák hajló tövén
álmokat sző a képzelet.

Tovább...

Sebzett-szív-szonett

Lényed áthatotta érző lelkemet.
Bennem hagytad fényed, egy kis részedet.
Megsebzett szívemből sajgó ér fakad,
tudom, nem leszek már többé ugyanaz.

Tovább...

A hitetlen templom

Mi vagyok hát végül? Hisz bennem nincs egyéb,
csak megfakult álmok s pár kopott, régi kép.
Sok egymásra dűlt és rég levetett kereszt,
csak burjánzó romok a vétkeim felett.

Tovább...

Szeder és Tulipán

Talán Te megérted.
Tudom, más senki sem.
Vagy talán Te sem,
hisz tán még én sem értem.

Tovább...

Karácsonyi könyörgés

Most csak szeretni kell,
ha elfogyott a fény,
sötét az éjszaka,
most úgy kell a remény.

Tovább...

Decemberi disztichon

adventi áldás

Fázik a fájó lélek az alkonyi vérvörös ágon,
bennem a nyár kalapál, dermed a múlt, ami fáj.
Még ne sirass el e szívtelen átjárt emberi tájon
engem, a koldust, mert senki se tudja, mi vár!

Tovább...

Mikulás, a manóbiztató

Szánkóm alá az volna jó,
ha indulok, már volna hó.
Sok munka vár, időm lejár,
Sok jó gyerek hiába vár.

Tovább...

Talán Te visszahívsz...

Miért nézel ártatlan szemeddel,
és csábítasz csalfa csókkal,
ölelő karoddal, s lágy öleddel,
ígérgető tarka bókkal?

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ