Orosz Piroska
Nőnapra
Olyan a nő, mint
napfény ragyogása,
csillogó lesz szeme,
ha boldogság várja.
Fényes magyar csillagok ragyognak az égen,
mutatják fényüket a nagy messzeségben.
Mutatják fényüket reggel és este
a nagy mindenségbe beletemetkezve.
Pillantástól vezérelve
átéltem a percet,
amikor a két nyílt szemem
- e csodára tekintett.
Farsangkor
Farsang idejében
mulatozik a nép,
fényes báltermébe
vidámsággal belép.
Megszólal az angyalkórus,
üdvözlik a kisdedet,
a hívőknek szívébe
költözött a szeretet.
Most a vén december
alkotott egy nagyot,
a szívekben s az erdőben
egy nagy tüzet rakott.
Lángol a hajnal,
csak a nap lett fehér,
pirul a fű is
a sztyeppe szélén.
Mintha égett volna fenn a hold,
esengve néz a földre néhány folt,
a lángok úgy körbefonták őket,
mint a darvakat, az érkezőket.
Egy fáradt napsugár
tévedt az erdőbe,
sugarával reményt
ébreszt arany fénye.
Oly sok a halottam,
emlékezve rájuk
szívemben kinyíltak
tűzpiros virágok.
Az életnek titkát
minden nap meglesem,
hogy tud ennyi szépet...
talán el sem hiszem.
Ahogyan a hajnal derengésre vár,
hegynek az ormán sűrű felhő száll.
Tud ez az élet néha csodás lenni,
Az érzés elkezd bennem mocorogni,
Indulnom kell, nem áll utamba semmi,
Amint azt érzem, hogy menni kell, menni!
Csillagszemű édesanyám,
de rég láttam mosolyod,
egy napon hogy kitártad
fényben fürdő ablakod.