Orosz Andrea

Orosz Andrea

Született: 1968. október 5.

Népszerűség: 266 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Együtt, egyetlen éjszaka...

"A legszebb volt az éjszaka,
a szótalan, a csóktalan,"
csendesen összefonódva
egymáshoz bújtak hangtalan.

Tovább...

Éltető-láng

A szépség iránt érzett vágy,
a tökéletes alkotás,
egy kifinomult mozdulat...
oly elgyengítő hangulat.

Tovább...

Elmúlt a nyár, levél-pillangó száll...

Oly halovány ma az éjszakai égbolt,
hol felhőkből sző leplet magának a hold,
gyenge fényét széthintő csillagtakarót.
Halovány este fényhálót fest az égbolt.

Tovább...

Szerelem-lián

Ringatódzó árnyékom hozzád ér,
mikor napfény-hálót sző a reggel.
Az égbolt halovány indigókék,
megrajzolt felhők csendben lebegnek.

Tovább...

Halk szeretet

Szótlan csobogó, lágy sodrású patak,
hegyek közt némán bolyongó, hallgatag.

Tovább...

Szerető éned...

"Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal, szinte szállnék,"
s tétova lépteid követve
már én lennék a féltő-árnyék.

Tovább...

Mosoly-keringő

Szeretet-ízű fűszerezett szavak,
betűkből fűztél nekem gyöngysorokat.
Összefonódott eltévedt hangjegyek
egymásra találtak, s dallam született.

Tovább...

Féltett kincsem

Szemem fénye, unokám

Bársony-virágot bont érintésed,
tarka lesz a rét, zöld a pusztaság.
Kristálytiszta égbolt tekinteted,
mosolyodtól feléled a világ.

Tovább...

Elhalkult dallam

Nélküled...

Nélküled nem vagyok más, csak néma dal,
megbicsaklott hangjegy porlepte kottán.
Örökre elhalkult, megsebzett madár,
ki szárnyát mindhiába tárja, meghal...

Tovább...

A feléledő szeretet

Feszített vászon az égbolt, hol fehér
homokszín-fátyol, áttetsző árny lebeg,
csendesen a folyó langy-vize felett.
S midőn a nap lassacskán aludni tér,
egy sejtelmesnek látszó varázsos fény,
szinte észrevétlen dúdolva zenél,
táncra kél, a ködleányt felélesztvén.

Tovább...

Holt lélek

...apostol lelkedre magány ült - szilánktört,
álomcsend gondolat tovatűnt - volt öröm.

Tovább...

Elringatlak, Kedvesem...

Ha forró ölembe pihenni térnél,
csak szólnod kell, elringatlak, kedvesem.
S míg Te szenderegsz a halovány fénynél,
suttogva vallom meg gyengeségemet.

Tovább...

Csendes sóhaj

Lila ködleplet öltött a város,
a házak fogsora csendben vacog.
Lassan érkezik a marcona tél,
fagyos lehelete tekergő szél.

Tovább...

Reményem fogadva

Orcám ívén ajkamhoz ér
egy könnycsepp, parányi gyöngyszem.

Tovább...

Szerelem-parázs

Féktelen sodró érzelem árad,
mélyvörös-színt fest örvénylő vágyad.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom