Orosz Andrea

Orosz Andrea

Született: 1968. október 5.

Népszerűség: 264 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Búcsút int a csend

Porlepte emlékek, kopott képkeret,
elhalkult ének, gyűrött hangjegyek,
múltidő a magány és a bánat,
mosolygó hold vet magának ágyat.

Tovább...

Csöpp unokám, kis virágom...

Pufók pofid hamvas barack,
málna-piros cseppnyi ajkad,
pöttöm nózid piciny, pisze,
mézmandula szemed színe.

Tovább...

Elhalkult, hamis dallam

Ólomszürke éjszaka, hideg szoba,
fájdalmas emlék szorít a sarokba.
Elhalkult ének hív, egy hamis dallam,
tétován kereslek, hogy mégis halljam.

Tovább...

Álmos képeslap

Napsugár csókjára ébred a lány,
orcája szeplőtlen, kiléte talány.
Göndör tincse pihen fedetlen vállán,
szelíd mosoly málna-piros ajkán.

Tovább...

A természet ölében...

Levélbontó fák árnyéka alatt
csendesen csobogó, tiszta patak.

Tovább...

Az öreg ház ébredése...

Mint magányos öreg hölgy, kit egykor, rég
gyermekzsivaj vett körül, áll csendesen,
olykor felsóhajtva az ibolyakék
égboltra tekint, hiszen ha kedvesen

Tovább...

Bolondos, töpszli manó

Feje búbján kócos felhő,
pufók arca szeplőt rejtő.
Pöttöm orra pipacspiros,
eper-pöttyös inge fodros.

Tovább...

Ébredő élet

Vérvörös kehelyben szerelem-mag,
mint apró gyöngy mély-tiszta víz alatt,
burok mélyén pihen, még szendereg...

Tovább...

Szótlan kérelem...

Dércsípte reggelen orcáján hajnalpír,
tekintete napfény, angyalkéz festette
őszinte színeit. Édes ajka gyógyír,
leheletnyi tavasz, gyönyör ígérete,
legforróbb vágyaim, örök gondolatim.

Tovább...

Lélek-üzenet

Mint gondolat-ecset színezte festmény,
szivárványhíd felett merengő remény,
kezed rejtekében szeretetgubó...

Tovább...

Ébredő szó...

Érint, halk dallamot dúdol,
arcomhoz simuló mosoly.

Tovább...

Mint háborgó folyók...

Mélyvörös sodró ár, örök körforgás,
éltető vérfolyam, két külön világ.
Értelem és érzelem, vad áramlás,
a testbe zárt szenvedély lüktető tánc.

Tovább...

Bármerre is jársz...

Kézfejeden pihen a féltő szeretet,
angyali dallam szól, vigyázza léptedet,
bársonyszirmot hint eléd a természet,
égbolt-szőttese selyembe öltöztet.

Tovább...

Csendhálót rejtő...

Csendhálót rejtő téli éjszakán,
távolból jövő égi lajtorján,
lassan ereszkedik a nyugalom,
pillámra pihenni tér az álom.

Tovább...

Csendes szeretethiány

Olykor szól hozzám a magára maradt hintaszék,
hűvös hajnalon szél ringatja, míg nekem mesél.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ