Ölveti József

Ölveti József

Született: 1968. szeptember 12.

Népszerűség: 53 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Egymással vagy egymásról

Egymással nevetve
pihegve élnénk csak
vagy egymást nevetve
remegve néznénk azt
ki más mint mi vagyunk
szívünk pedig süket...

Tovább...

Dilemma

Én fátylat borítanék a múltra.
Ó, de minő fátyol az, mi kendernek szövedéke,
felvert port nem takar nehezéke!

Tovább...

Kutak mélye

Mély kút vizének tükre
bár visszaveri fényét,
felszín alatt örökre
megtartja rút sötétjét.

Tovább...

Vihar

Viharnak tornyán, felhőhegyek ormán
villámok ropognak, szelek zokognak
a szelídség önfeledt vad táncán.

Tovább...

Szonett apám születésnapjára

Apám ma lenne hetvennégy éves.
E kor sem öreg még, bár az idő
- ötven összeáll, s az ember kidől.
Elment rég, de nem úgy, mint egy vétkes.

Tovább...

Születés örömére

Párom újszülött unokájának

Egy élet lépett színre,
kicsiny, törékeny szikra,
gyöngéden hat a szívre,
megszületett kis szikla.

Tovább...

Mint a kiűzött

Verejték folyt ráncmedrében gyűrött homlokomon,
míg időt loptam, mint veteműlt - ez büntetésem.

Tovább...

Kötelem

Gordiusz, ki kötötted szálamat,
azt a végtelen ezüstfonalat,
miért nem acélból fontad,
vagy háncsból, mint szoktad,
hogy magam tépjem el,
ne más vágja széjjel.

Tovább...

Gyermeknapra

Gyerekek, élet kocsiján a kerekek,
rajtuk gördül a szeretet.
Ha egy csecsemőre nézek,
tiszta lélek,
Isten rajta keresztül feléled.

Tovább...

Szivárvány

Morajlik az ég körbe,
mint a szív meggyötörve.
Amint kibukkan a nap
morcos felhők fátylából,
sokszínű szivárványt húz
rejtett palettájából.

Tovább...

2735

Az élet áramlása

Mint a folyó, ha elhagyja medrét,
az élet, néha nem leli helyét.

Tovább...

A napkirály vára

Van, hogy ledől a napkirály vára,
hogy a fény, kissé várat magára.
Néha homályban kell kicsit élni,
de nem szabad félni, muszáj lépni.
Mi előtted egy mély szakadéknak hat,
sekély gödör az csak, magad ástad.

Tovább...

Anyák napjára

Hol élet fakad,
anya lágy ölén
a rossz elapad.

Tovább...

Tavaszi sóhaj

Oly sután szólalt meg bennem a tavasz,
mintha nem láttam volna még virágot,
madárdal útjában kihűlő viasz,
süketnek éreztem most a világot.

Tovább...

Háború

Háború dúl, rozsdás vasak harca,
nem rezdül a könnyes szentek arca.
Aláhull a hídról minden lélek,
alagútban tiszteleg a fénynek.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ