Obermayer István
Búcsú
Azt mondta, oly szép az élet, becsapott.
Azt mondta, örökké élek, itt hagyott.
vallomás
Falakat vont körém nélküled az élet,
És ezeken már nehéz áttörni...
Szeretném újra élni azt a tavaszt.
Azt az édes csókot és érintést.
Engedd...
Te vagy nekem a
Csend az éjszakában
Lágyan simító szellő
A tavaszi napsugárban
Madarak éneke
Az erdő lombjában...
Láttam hullócsillagot
Sötét éjszakában
Láttam hófödte hegycsúcsot
Ragyogó napsugárban
Tudod...
Tudod szeretni volna jó
Mielőtt beáll a fagy
Leesik a hó
Tudod ölelni volna jó
Mielőtt elmész
S azt mondod helló...
Tudod... Ha ma
sem láthatlak, azt nem
élem túl, ma sem hallom
a hangod, meghalok én
a bánattól, ezért adj
egy jelet, hogy
itt vagy még...
A föld gyermeke vagyok.
A földé, hol Anyám életet adott,
Hol Apám jóra, szépre tanított,
A földé, aki oly sok küzdelmet...
szomorúság
Csak...
Csak a gyertya fénye
csillog szemedben
s te némán ülsz
szellő sem
rebben...
akarsz-e
Mondd, akarsz-e vezérlő
csillagom lenni
az égen?
Mondd, akarsz-e ölelni...