Nyiraty Gábor

Született: 1980. november 13.

Népszerűség: 133 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ahogy érkezünk, úgy távozunk

Vagyunk, akik vagyunk,
de ugyanúgy halunk,
amennyit adunk,
annyit kapunk.

Tovább...

1612

Boldog Anyák napját kívánok!

Édesanyám, köszöntelek Téged
szívem minden szeretetével,
s hálát adok odafent az Égnek,
hogy itt vagy most is nékem.

Tovább...

Te vagy mindez nekem

Viharos szélben a legerősebb fa,
Sodró árban rendíthetetlen szikla,
Hűsítő árnyék a forró napsütésben,
vagy gyengéden simogató szellő éppen...

Tovább...

Útnak indulunk

Egy szál virág, egy szív, egy lélek,
percekké zsugorodott diákévek,
tarisznyába zárt örök emlékek,
így indulunk útnak, mint a mesékben,
az ismeretlenbe, tele reménnyel,
álmokkal, a rosszat jóra cserélve...

Tovább...

Már történelem

Elindultunk egy úton még szinte gyermekként,
átléptük az iskola izgalmakkal teli küszöbét,
új volt minden, új szagok, új arcok, új környezet,
hátunkat húzta a táska súlya tele tankönyvekkel.

Tovább...

Ha feladod

Ha feladod, végleg elbuktál,
és semmit sem tanultál
a harcról, a küzdelemről,
hogyan lesz győztes a vesztesekből.

Tovább...

1715

Szevasz tavasz

Nyuszi ugrik kint a hóban,
Télapó köszöni, jól van.

Tovább...

Bioetanol

Jöttem. Láttam. Eláztam.
Lehet az is, hogy megfáztam.

Tovább...

Az éj legmagányosabb perce

Minden nap végén a tükör előtt állva
lemosom a sminkem, mi arcomra száradt,
de a mosolyom még ottmarad rajta,
mielőtt az éjben könnyek közt meghalna.

Tovább...

1211

Nőnapi virágok

Nőnapon nyílnak a legszebb virágok,
minden nőért egy az egész világon,
szépsége, varázsa mindnek egyedi,
ki arra jár, az igazit keresi.

Tovább...

1410

Nőnap alkalmára

Virágos réteken repkedő madárka
reászáll leányok, asszonyok ablakára...

Tovább...

Mind cipelünk valamit

Mind cipelünk valamit,
valamit, ami alakít,
és súlya szívünket nyomja,
hol kevésbé, hol jobban.

Tovább...

1613

Már nem álmodom

Sodort az élet, érkeztem s távoztam,
volt, hogy olykor ébren is álmodtam,
az éveket, mint könyvem lapjait, számoltam,
míg eljutottam oda, ahol állok ma,
itt előtted, melletted, sehova nem vágyódva,
s már látom, mit a múló idő magába zárt...

Tovább...

Egymásért, Egymásnak

Vörös rózsa tüzes csókja égeti ajkam,
zamatos hajnal szavakat suttog halkan,
s hozzám bújik a friss szellő lágyan,
ahogy karodban ébredek bársonyos ágyban.

Tovább...

42

Negyvenkettő, nincsen vessző,
mondják, innentől már csak lejtő,
de én csak emelkedőt látok...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom