Nyiraty Gábor
Ahol anya a vár,
ott apa a katona,
erős ez a család,
s benne minden lakója,
a szeretet az összetartója.
Apa erős, apa egy hős,
szeret engem és én is őt,
anyával együtt nekem ők
a világon legjobb szülők.
Az óra ketyeg s csak ketyeg,
az idő, mint könnycsepp, pereg,
és minél idősebb leszel,
annál jobban értékeled.
Van nálunk egy szokás,
hol pünkösdi a király,
s az ötvenedik napon
bizony koronát kapott,
s a májusfa alatt
szerelmes csókra akadt.
Szél zúg, tűz lángol,
kegyelem "jő" a világon
a hetedik vasárnapon...
Vannak dolgok, amik fájnak,
Vannak dolgok, amik jók,
porszemei a világnak...
Legyél az, aki vagy,
megfelelni másoknak
örökkévaló harc,
s közben az álmokat
adod csak fel sorra...
Május utolsó vasárnapja
rólatok szól, gyerekek,
mosolyog apa, anya,
mert a világ veletek
sokkal jobb s szebb...
Egy sóhaj az éjben,
emlékek a szélben,
az óra csak kattog,
az agyamban pattog,
de az idő megállt,
s szívemnek fájdalmát
könnyenként issza szám.
Ha leszáll az éj
s kialszik a fény,
ketteseben maradsz
szíveddel, lelkeddel,
nincsenek színfalak,
s minden tetteddel
szemben állva vársz,
hogy lelkiismereted...
Amikor szíved alatt hordtál,
hallottam, ahogy daloltál,
hallottam, amikor nevettél,
s hallottam, amikor sírtál,
de mindig éreztem, szerettél,
s ez volt nekem a biztonság.
Májusnak legszebb vasárnapján
Téged köszöntelek, Édesanyám,
ma a virágok is Érted nyílnak,
s a madárkák is Neked dalolnak,
a Napnak fénye arcodra ragyog,
Legyél boldog, de nagyon-nagyon...
Ha eső esett, fölém hajolt,
ha a Nap égetett, árnyékot adott,
ha fáztam, szorosan átölelt,
Édesanyám, ki mindig itt volt közel.
Átszúrt radír, s lerágott ceruza
már csak emlékei a tegnapnak,
az iskolapadok üresek,
ma utoljára csengetnek,
mert lezárult egy fejezet,
s holnap már továbblapozunk,
de most még mind itt vagyunk...