Nyiraty Gábor
Márciusi virágok,
asszonyok és lányok,
ma az egész világon
értetek nyílnak a tulipánok.
Rajzoltam egy arcot, tiedet,
betöltötte egész szívemet,
így ha nem vagy énvelem,
mindig azt nézegetem.
Életemnek fázós hajnalán
szívemre szállt egy kismadár,
ahogy egyedül ültem ottan,
hol az idő épp megtorpan.
Valentin-nap, hát legyen,
szerelmesek ünnepe,
azt beszélik mifelénk,
virágot visz a legény
Kedvesének, ez elég.
Mögöttem egy életút,
mégsem vagyok életunt,
ami elmúlt, az elmúlt,
szépen, lassan elnémult,
de az emlék visszahúz
olykor akaratlanul...
Valentin napra szeretettel
az én édes Szerelmemnek
a legszebb rózsát hoztam el...
Eljött az újév, hozta a január,
s vele együtt a jót a sok rossz után,
s egy szebb jövő kapujában állva...
Farsangi kavalkád,
hangos, őrült karnevál,
itt és most áll a bál,
álarcban nincs szabály,
az vagy, akinek látszol,
szerepeket játszol.
Minden évben vízkeresztkor
az újév karácsonyfát bont,
mert most már az is "egyszer volt",
ez az időszak másról szól,
kezdődik a nagy karnevál...
Elmúlt ez az év is,
úgy indult, mint a többi, mégis
az egyik legnehezebb lett,
megtanultunk másképp élni,
a mindennapokra másként nézni,
harcba szállva az ismeretlennel,
túlélésért folyó küzdelemben
a világ egyesült a jelenben.
Ez az év a covid éve volt,
mindig mindenhol ez szólt,
mondta a tévé, a rádió,
mint egy világ-dáridó.
2020.
Karácsony.
Ünnepi fények
xxxxxxxx
a bús szürkeséget
aranyra festik éppen.
Szenteste együtt a család,
az otthon melege ölel át,
karácsonyi ének hangja száll
hófedte mezőn s réten át,
s a szeretet szíven talál.