Nyámádi Attila
- Zsong a papíros, zizeg,
Hangja betölti a szobát,
Egy tétova toll hagyta
Rajta tintamosolyát.
Hálót vetett az előző este,
Dúdol csendben egy magányos halász.
Bizakodó, jó neki a kedve,
Hálóját húzva fel, csak egy dalt dudorász`...
Forró nyáron napsütésben
tölgy árnyában homokvár.
Épül, szépül, rakják falát,
gyermek arcán mosoly száll!
Esti égen kerek hold,
Nyitva Manó játékbolt.
Ennek helye eltitkolt
- Sehol sincs, és egyszer volt...
Köszönöm, hogy vagy nekem, létezel,
Nap végén fáradtan hozzám érkezel.
Pygmalion és Galateia
Szunnyad a test, de a lélek álmodik éppen.
Fest. Kaleidoszkópján át milyen neki művészi kép?
Pazar, örvénylő szelet beillesztve többféleképpen.
Olvasd hát, ecset merülve szivárványba lép...
Avagy az antiküthérai szerkezet
Kétezer éve tévesztett el utat
hullámsírba süllyedt római corbitat.
Száztizenhat éve halászok meglelték,
belőle pár tárgyat múzeumba vitték.
Fehér hó a palást, hófehér a takaró,
fekete háttéren az este ágyazott téli tájt,
rajtaragyog égi hídon, fent - messze vár holdanyó,
Fagyott tó, csak jeges szél az úr itt - aki járt.
Sóhajodon ülök, rajta utazom,
ólom a levegő, átlátszó nyugalom,
ha puha ajkadtól bűnös a tudatom,
akkor az zsarátnok, nékem jutalom...
Tó vizén csónak
- csókot csal holdnak,
nyílik a barka a tarka tanyán.
Hideg határban
szalad leányka,
pöttöm a lába, kis pipaszár.
Mint fáról hulló falevél,
ha elengedi az ágat,
a lelkem rögtön szárnyra kél,
vad, légi paripán vágtat!
Ugrik a béka kerek kis tóba
a gólyák elől,
ahogy csak bír,
- fátyol alól,
a ködből messze
feljön az égre a hajnali pír.
Avagy egy bringamániástól
Indul a bringa, indul a maraton,
Fut a két kerék kerékpárutakon...