Nyako Zita

Született: 1984. június 10.

Népszerűség: 106 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szerettelek...

Az arctalan tömegben.
Odaképzeltelek, nem találtalak.
Párába írtam a neved.
Eltűntél a pernyével.

Tovább...

Oly korban...

Oly korban éltem én a földön,
mikor már érték lett a bűn, a mocsok.
Nem kellettek már az Istenek.
Az áruló, a rabló volt megszokott,
s ki néma volt, s netán csak lelkesedni rest,
azt lelkesen fogadta a rabszolgagépezet.

Tovább...

Lefestettelek

Ahogyan épp olvasol,
lefestettelek.
Piros mosolyt szádra,
kékre a szép szemed.

Tovább...

Fekete víz

Árnyékot fest a szürke Hold a tájra.
Karmos fák kapaszkodnak egymásba.

Tovább...

Anyám fekete szeme

Anyám fekete szemében a felhők kövérek,
mint göndör bárányok a zöld mezőn.
Anyám fekete szemében még a Nap is
csak elbújik a mélyben csendben, reszketőn.

Tovább...

Álmodni veled

Álmatlan az éjszakai csend.
Kaparászik bennem a kérdés,
káosszá vált a rend.

Tovább...

Kavicsos út

Én még látom a madarakat,
a büszke zöld fákat körülöttünk.
A hófehér kavicsokat az úton,
ahol kéz a kézben végigjöttünk.

Tovább...

Jól van ez így

Jól van ez így, hogyha látlak,
már el sem fordulok sosem.
Jól van ez így, hogyha látlak,
nem is könnyes már a szemem.

Tovább...

Bal és jobb

Elhulló levelek az emlékek.
Ablakon pára az élet.
Igazán senkit se ismerek,
s mintha nem is ismernének.

Tovább...

Mementó

Semmi sem biztos, csak a tegnap.
Hogy tegnap még otthon volt.
Volt kenyér is, ha éhes voltál.
Most sokkal nagyobb a gond.

Tovább...

Gondolsz-e rám?

Mondd, gondolsz-e rám, ha zöldül a mező,
mikor zöld rügyeket bontanak a fák?
Mondd, gondolsz-e rám, ha madár dalol,
és szirmát nyújtóztatja ezernyi virág?
Mondd, mi lett volna, ha velem maradsz?
Gondolsz-e rám, ha itt a tavasz?

Tovább...

Kevés...

Könnyekkel írt álmokat őrzök.
Nem maradtak, csak üres lapok.
Szélfútta falevélben az őszök.
Veled együtt is magam vagyok.

Tovább...

Sorok

Halál

A sorok közt vagyok, amit írsz.
A fák levelén játszok a fénnyel.
Az arcokon a ráncok a történetem.
A hó, az eső, a sötét éjjel.

Tovább...

Ablak mögött

Párás ablak mögött a táj.
Borús szürke reggel.
Dobozba rakva mind, mi fáj.
Kidobva minden, ami nem kell.

Tovább...

Ahogy szerettelek...

Ahogy szerettelek, csak álom...
S csak képzelet nekem a jelen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom