Nótár Gyula
A csapongó képzelet szüleménye
Virágot kértem,
Terád néztem,
Hosszú utamon
Csak érted égtem.
Hatvan után, hetven előtt...
Megírom a memoárom,
Rátok majd csak ezt testálom!
Olvassátok, hogy megtudjátok,
Tovább bizony így adjátok!
A harcos amazon!
Az első levél mosolyt hozott.
A másodiknál kicsit fogyott.
Napfény helyett felhős az ég,
Szép szeméről eltűnt a kék.
Az utolsó sóhaj!
Míg éltem, rabság volt a testem!
Földhöz kötött, nem volt szabad a lelkem.
Ha meghalok, többé ez ne legyen a vesztem!
Ne kössétek sírhanthoz az emlékem!
Valentin-napra mit mondhatnék szépet?
Elcsépelt szavak helyett érjen el a végzet!
Legyen e nap emlékezetes Néked,
Pezsgő szerelem bizsergesse véred.
Az örök szerelem
Éltem valaha én is, mint mások,
Kerestem az utam, hátha rád találok.
Bolyongva jártam, sok tüske megtépett,
Egyedül éltem, míg Isten rám nézett.
...Közel vagy távol.
Teveled végre,
léphetek félre.
A hazug örökösök
Mázsányi teher, mi vállamat húzza,
Hogy lehetek ember? Kérdezem újra.
Háború közepén lelek-e szigetet,
Mi békét terem, nem hazug éneket.
Teremts, Isten! Teremts szépet!
Sötétségben fényességet.
Mutass utat a vándorlónak,
Reményt adj a bujdosónak!
Fölébred bennem ezernyi gondolat,
Ajkadra csókoljam minden vágyamat.
Mint egykor hajdanán, remeg kezem-lábam,
A szavakat most is alig találom.
A didergő szerelem
Hajszolod? Megijed. Elrepül.
El nem éred. Messzire elkerül.
Ne szorítsd! Rabbá teszed.
Mosolyogj rá! Otthont építs,
Ne lakatlan szigetet.
Születésnapodra
Vesszen el az alkony,
Fusson el az éj,
Tűnjön el a sötét,
Ragyogjon a fény.
Rettegjetek!!! Jó az nektek???
Azt hiszitek, tovább éltek?
Az élettől így mit reméltek?
Rabságot, béklyót Ti magatokra mértek!