Nichi-ya Nikoletta

Született: 1989. június 9.

Népszerűség: 255 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Maradandót alkotni (?)

Maradandót alkotni, vajon azt kellene?
Vagy csak legyinteni: "Egye meg a fene!"
A költő álma, hogy a neve fennmarad,
de a mai világunkban ilyen ritkán akad.

Tovább...

A falak árnyékában

Csendes a szoba, elhagytak a szavak,
világomba zártak eme vaskos falak.
Csak egy toll maradt, és egy üres lap,
de általuk életem új értelmet kap.

Tovább...

Megérkezett őszanyó

A nyár oly gyorsan elrohant, hogy észre sem vettem,
megérkezett őszanyó, ott művészkedik a kertben.

Tovább...

"Egyedül a tömegben"

Oly hosszú ideje a helyemet keresem,
felöltöm álarcom, játszom szerepem.
Jó lenne tudni, hogy hová tartozom,
félek, hogy ez lesz az utolsó alkonyom.

Tovább...

Titánból vagyok

Tudom, bármit elérhetek, amit csak akarok,
oly kemény vagyok, mint testemben a csavarok.
Bár darabokra törtem, s padlóra küldtek,
az első hetek nagyon kilátástalannak tűntek.

Tovább...

Tán épp te vagy az

Közeleg szeptember, a röpke nyár ismét véget ér,
remélem, eme versem egy napon majd utolér.
Tán elér hozzád, de vajon meglágyítja szívedet?
Én próbáltam, de nem tudtam megérinteni lelkedet.

Tovább...

S. O. S. üzenet

Megéget a napsugár, ha a bőrömhöz ér,
szaharai port, homokot fúj a kósza szél.
Eső alig esik, mintha üvegházban ülnék,
perzsel a levegő, a föld alá menekülnék.

Tovább...

Merre jársz, Múzsám?

Merre jársz, Múzsám? Sokszor kérdezem.
Hűtlen vagy hozzám, nem kíséred életem.
Kereslek az égen, harmatos fűszálak között,
a napfény varázsában, a szivárvány fölött.

Tovább...

Eljött az idő

Jég borítja szíved, tudom, hogy fáj,
de eljött az idő, hogy szabadon szállj.
Csak előre nézz, most lépned kell,
minden régi bánatod engedd el.

Tovább...

Rózsa

Itt nincs győztes

Egyenként tépkedem ki szirmaid,
de én is végigszenvedem kínjaid.
A tövised szúr, a szívembe váj,
de szeretem, amikor ennyire fáj.

Tovább...

Nélküled

Cseresznyefa virágát fújja a szél,
egy kósza szirom az arcomhoz ér.
Könnyet csal szemembe, rólad mesél,
s felszakadt sebeimből ömlik a vér.

Tovább...

Tanulj meg lazítani

Nem kell mindig komolyan venni a dolgokat,
s a válladon cipelni a nem létező gondokat.

Tovább...

Már sosem lesz úgy...

Már sosem lesz úgy, ahogy volt,
didergő lelkemen túl sok a folt.
Fel kellett nyitnom vak szemem,
volt időm átgondolni életem.

Tovább...

A sorsod a saját kezedben

Hóban, fagyban, vagy szakadó esőben
egy szakadék peremén, bízva a jövőben.

Tovább...

Apró örömök

Hálásnak kell lenni

Minden mulandó, elillan a pillanat,
de szépsége egy életre megmarad.
Boldog az, ki megéli, s becsülni képes
minden apró örömöt, az ő élete édes.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ