Neszvecskó Anna

Neszvecskó Anna

Született: 1994. március 31.

Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Táncoltam az idővel

Ott voltak mind a szoba közepén,
Némán néztek rám,
Némelyiket
Sosem nyitották még ki talán,
Pillanatok, kis apró dobozok
Hevertek szanaszét.

Tovább...

Színek

Színes ez a körhinta,
Rá van festve
Sárga, kék, zöld, lila,
A szél a hajamat fújja,
Elnézek a távolba,
Látom, ahogy kel fel a nap,
Látom, ahogy nyugszik
Újra és újra.

Tovább...

Engedd

Még folyik a könnyem,
Azt mondják,
A világon semmi sincs ingyen,
Szavak,
Miknek helye itt nincsen,
Szeretni gyötrelmes,
Sebesülni,
Félni, hogy sosem gyógyul...

Tovább...

Ék

Egyedül vagyunk,
A falat véres körömmel kaparjuk,
Boldogságunk
Kulcsát valaki másnál kutatjuk,
Titkokat fejtünk meg,
Könyveket írunk,
Üres szavak,
Ezek vagyunk.

Tovább...

Nem kértelek, mégis megtetted

Veled
Magamhoz öleltem a holdat,
Láttam, hogyan omlanak le a falak,
Melyek azt hittem, örökké tartanak,
Nézted a szemem, s azt mondtad,
Sosem engedsz el.

Tovább...

Emlékszel még?

Emlékszel még?
Mikor sárosan a pocsolyában ugráltunk?
A széllel nevetve szembefordultunk?
Viharfelhők elől szaladtunk?

Tovább...

Embernek lenni

Egy életen át keresni...
Feladni...
Újrakezdeni...
Elengedni...
Nagy szavakat beszélni,
Önmagunkat megérteni,
De mit jelent embernek lenni?

Tovább...

Álmomban láttam

Benézel egy ablakon,
Majd onnan kitekintesz,
Hegyeket mászol,
Majd onnan a földre meredsz,
Sosem látott pillangókat kergetsz,
De nem tudod mit is keress,
Nem tudod mi után indultál,
Hogy találhatod meg azt...

Tovább...

Örömöt lelni a fájdalomban

Nincs más körülöttem,
Csak kudarcom dohos verme,
Szép gondolataimat emésztve
Süllyeszt egyre és egyre mélyebbre.

Tovább...

Gyertya, ami örökké ég

Nézek csillagot, eget, felhőt, telepített fák sorát,
Keresem, kutatom múltam nagy fájdalmát,
Azóta már harmadjára hullnak a levelek,
S ma a fák újra sírnak, mint akkor,
Jól emlékszek.

Tovább...

A fiatal emlékek is felnőnek

Minden titkos gondolatom
Ott legbelül,
Néha vadul, könyörtelenül,
Mint az élet a föld alól,
Fényt akar, kitör, harcol.

Tovább...

Carpe diem, csak el innen

Felugrok, a mosolyom ordít,
Napfény szűrődik be az ablakon,
Arcomat simogatva ébreszt,
Üzeni: fogd meg a napot,
Ez egy új kezdet.

Tovább...

Hasonmás

Megszelídíteném,
Oly rémülten áll előttem.
Rágyújtok egy cigarettára,
Még mindig csak bámuljuk egymást,
Mitől tartasz? - kérdem.

Tovább...

Üres

Hasogat,
Érzem, ahogy reped szét
Minden dobbanásra.
Érzem, ahogy folyik,
Lassan szivárog a résekbe
Kimarva a reményt a fájdalom.

Tovább...

Hiány szavai

Nem voltam irigy rájuk, mert kevesebb könny jutott,
Távoli ábránd volt hiánya annak, mi sosem volt,
Görcsösen keresett,
Emlékeim között tanyázó holt
Haloványan szívembe karcolt,
Véresre csókolt, örök folt.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ