Németh Zita

Született: 1989. szeptember 6.

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Azon az éjszakán

Aranyló lángod szülötte
táplálja lelkem viharát,
perzselő lég ölelése bódít,
ontva ezeregyéj mézillatát,
melenget fénylő csillagod,
mely napom takarásában tündököl,
s ha tengerkékedben elvesznék,
hozzád utat mutat, akár a Göncöl.

Tovább...

Áldozat

Dohos falak közt láttam, ahogy rámsötéted` az ég,
mintha még Ő is villámival büntetné
a már így is nehéz sorsomat,
s hiába kiáltnám mimózán, "Most már itt az elég!" -
úgysem hallaná bősz égi háborúban,
csak gyújtná` még tüzes poklomat.

Tovább...

Falumba vágyom

Varázsos a reggel, amint szende fénye
az árnak, mint selyemszalag, lágyan
ereszkedik a ködös domboldalakon,
s ott harmatcseppekben pihen lénye.

Tovább...

Téli napsugár

Sovány nap sugarától vörösen izzó a látóhatár,
kopár fák ágait füröszti gyéren, mik nyújtóznak egyre,
s mint édes kisded - ártatlan bólogat - gyógyír érintést vár.

Tovább...

Hozzád indulok...

Mondanám, de a szóhoz nem kerekednek
a parancsot megtagadó ajkak,
parányi gödreimhez nyújtóznak csupán
míg sós könnyemet kísérik útján.

Tovább...

1837

Tintaszív

Kis asztalomra már rászáradt a viasz,
kialudt ottan a hajlongó gyertyaláng,
fodrozódó füstje száll, s véle a Tavasz,
recsegő fiókom mélyén csak a szú rág.

Tovább...

Kicsiny virág keresztje

Büszke szálon harmat libben,
mosdik abban kicsiny virág,
könnyet hullat, meg se rebben,
ontja keservét a világ.

Tovább...

Évgyűrűk

Hallgatom a térben zúgó falak
hogy csikorogtatják az éles szavak
fülcimpám hegyén megnyúl a visszhang
gondolatimmal karba öltve fonnak.

Tovább...

Őszi ábránd

...aranypázsitját irigy napsugár festi,
léptek alatt recseg-ropog az elmúlás,
hangja köröttük tar fák magányát kelti,
ott dióhéjba rejtett könnyeik ejtik
a narancsvidéket elsodró folyamba,
gyönge ágaikat a rakoncátlan szél
- mint, ki komisz gyermek - megcibálja sorban.

Tovább...

Aradi vértanuk emlékére

...setét leple alant emlékben kutat,
hol ama nagy szavak élivel vágott
a szabad akarat. Győz a szabadság!

Tovább...

Mostohám

Vásott létem oly mostoha
fénye szelencébe zárva vár,
mint a zöldellő moha,
mi a dél árnyékában sose jár.

Tovább...

Néma zongora

Macskaköves úton visszhangzik lépte,
kirakat üvegén halványul az arc.
Sóhaj - már késő - szavaim elnyelte,
s már csak bámul vissza reám az álarc.

Tovább...

Utolsó csók...

Miértek kínoznak - félek - elveszek,
Kísért a nap, a pillanatért élek,
Hol még felragyognak izzó szemek,
S az örökkében karjaidba veszek.

Tovább...

Felismerés

Gondolatszálak tekeregnek,
mint kígyó, megbújva rejtekében, kusza,
hogy sodrásuk elragad, félek,
Vágytam, de oly sok idő telt el azóta,
s most itt áll előttem, nem lépek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom