Németh Vivien

Németh Vivien

Született: 1997. augusztus 22.

Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fényem maradsz

Még most is ott vagy minden szóban,
mit titokban suttogok a csendnek,
s még hangodat hallom az altatóban,
mit alkonykor az erdők üzennek.

Tovább...

Meztelen szívvel

Elhalkult minden, amikor elmentél,
s mégsem nyugodott meg szívem.

Tovább...

Egy fekete éjszaka

Ma fagyos könnyei szöktek a fekete égnek,
ma egy kicsiny országban üresek lettek a szívek.
Hol most minden porszemből visít a fájdalom,
ki megmondja, "Miért?", nincs az a hatalom.
Csak könnyek maradtak a boldog mesék helyén,
s már nem mosolyog az, ki behunyta szemét.

Tovább...

Arcon csókol a karácsony

A jégvirágos ablakon túl a december mosolyog,
míg beborít kristályával minden áldott otthont.
Csillognak a színes díszek a fagyott ablakokban,
egyszerre szólnak a harangok a messzi templomokban.

Tovább...

Menekülök előled

Érzem, hogy elfogy a levegő, míg árnyakba borul a szoba,
s lassan megfojt a félelem, rohannék, de nincs hova.
Nincs hely, mi ragyoghat, mi nem riaszt és bánt,
nincs, mi fénybe s virágba borulhat, hisz sehol nem vársz rám.

Tovább...

Több vagy

Éltető napfény vagy a komor éj után,
egy cseppnyi boldogság a bánat hűs taván.

Tovább...

Ha csak pillantásod érint

Nem rejtőztem lombos ágak árnyába,
de csendben lopóztam az őszi délutánba.
Lassan lépkedtek jobbomon álmaim,
s balra ott suhantak szerelmes vágyaim.

Tovább...

Ha tudnám, elmondanám

Ha most itt lennél, elmondanám talán
e lángoló, sötét, nyári éjszakán.
Ha tudnám, hogy lelked lelkemet keresi rég,
elmondanám, már egy éve lelkemben élsz.

Tovább...

Könnycsepp a párnán

Ébredezek már, s egy könnycsepp mosolyog a párnán,
de ajkamon még édes a csók, mit álmomban adtál.
Reszketek, érzem még arcomon az arcod melegét,
emlékszem a szikrára, ahogy a kezünk összeért.

Tovább...

Régóta kereslek

Kerestelek a ködben, mely az ösvényt járta át,
kereslek most az éjben, még mindig várok rád.
Nem talállak, hol könnyeimben csillan a Hold,
s nem tudom visszalopni a sok elrabolt mosolyt.

Tovább...

Te lettél az Élet

Éreztem, ahogy lassan megfagy a könny szememben,
s már nem lesz, mi segít, hogy a jó utat megleljem.
Darabokra zúzta lelkem az az utolsó lépés,
s nem volt, mi visszatartott a szakadék szélén.
Kábultan zuhantam, lassan elnyelt a mély,
s nem tudtam, mi volt a fájdalom, mi hirtelen elért.

Tovább...

Hited legyek

Halk szavaid nélkül még mindig hideg az éj,
dermedt karokkal ölel át a fagyos őszi szél,
s én tűröm, míg sápadtan, álmatlanul, dideregve várlak,
hogy visszahozd emlékét egy elfeledett nyárnak.

Tovább...

Nem engedhetlek

Ma úgy fáj a csend, ma úgy fáj, hogy látlak,
már nem szólsz hozzám, ma már hiába várlak.
Zokog a szívem, úgy vágyom utánad,
s ha meghallom hangod, megöl a bánat,
hisz nem hívsz, már nem úgy mosolyogsz rám,
nem ragyog két szemed, ha szememre rátalál.

Tovább...

Képeslap

Alkonyodik már, s én lehajtom fejem.
A habzó hullámokból tükörképem rám nevet.
Gondolataim szalagtáncot járnak,
fejemben összevissza cikáznak.
Hajam palástként omlik két vállamra,
s a szellő egy vízcseppet csókol államra.

Tovább...

Idegen lét

A vihar szürkére festette arcodat,
ahogy a várost, a mesét, a hangokat.
Idegen minden, miben hittél, s tiéd volt,
s csak állsz az esőben, lámpásod a Hold.
Szíved is könnytől ázik már,
mégis, nem tudod mi, s miért fáj.
Mert most minden idegen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom